A transzhumanista mozgalom célkitűzéseinek egyike az élet radikális meghosszabbítása, mellyel kapcsolatban egyre több tudományos kutatás is folyik. Aki kíváncsi az ezzel kapcsolatos próbálkozásokra, annak ajánlom, hogy olvasgassa Maria Konovalenko blogját. Az orosz kutató-tanonc (képünkön) lett az élet-meghosszabbítás egyik legismertebb internetes arca, és valljuk be, meg is vannak a szükséges adottságai: a harminc-egynéhány éves leányzó orosz génjei valószínűleg 20-30 év múlva is hasonlóan kortalan és fiatalos kinézetet fognak biztosítani neki. Ugyan túl sok izma nincsen, de legalább kalóriaszegény étrenden tengődik, ami szerinte a hosszú élet egyik titka. Valahogy egy fiatal, vonzó leányzónak jobban elhiszi az ember, hogy a tudomány már majdnem megfejtette az öregedés titkát és hamarosan kapható lesz a tabletta, ami örök fiatalságot biztosít nekünk ha nem is örökre, de legalább egy pár száz évre.
Nos, arra, hogy szerintem hogyan biztosítsunk életet az éveinknek, illetve hogyan adhatunk hozzá éveket az életünkhöz, majd egy következő cikkben kitérek. Egyelőre latolgassuk egy kicsit a radikális élet-meghosszabbítás lehetőségeit és értelmét. A modern ember, bármennyi civilizációs ártalomnak teszi is ki magát, valójában jócskán megnövekedett átlag-életkornak örvend a középkori vagy ókori emberekhez képest. Ott is inkább a jómódú emberek érték meg a 70-80 évet, a szegényebbek általában korábban haltak. A modern társadalmakban is ugyanez a helyzet: a tehetősebb emberek magasabb átlagéletkort remélhetnek, mint a szegények. Egy idősebb testbe viszont bele van programozva az öregedés és a betegségek, mivel ezek természetes biológiai folyamatok. Senki sem szeret beteg lenni, és sokat is tehetünk a betegségek megelőzése érdekében, de teljességgel kizárni az életünkből nem lehet a betegséget és a szenvedést. Buddhát is az motiválta, hogy lemondjon a világi örömökről és a megvilágosodás keresésére induljon, amikor rájött, hogy az emberi élettől különválaszthatatlan a szenvedés és az elmúlás.
Tehát az öregedés egy természetes folyamat, és még ha sikerülne is megtalálni például az öregedésért felelős gént és valahogy kiikatatni a génállományunkból, elképzelhető, hogy úgy járnánk, mint Benjamin Button, és hamvas fiatal testtel halnánk meg az öreg és ráncos test helyett. A lényegen ez sem változtat: a testet előbb vagy utóbb el kell hagyni. És igazából csak az számít, hogy az itt töltött időt mennyire hasznosan és boldogan tudtad kihasználni, illetve mennyire állsz készen a tested elhagyására és az újjászületésre (vagy éppenséggel a felszabadulásra, ha afelé haladtál).
Én a magam részéről inkább választanám a rövidebb, de boldog élettartamot és a gyors halált. Nem is azért, mert irtózom a szenvedéstől, inkább azért, mert egy hosszadalmas betegség, ágyhoz kötöttség, az évekig tartó agónia a szeretteinket is megviseli, és mi is úgy érezzük, hogy nem tudunk hasznosak lenni már ebben a testben. Tehát az életminőség sokkal fontosabb, mint az, hogy hány évig húzzuk ki egy testben. Amikor a test szavatossága már lejárt, akkor sokkal kellemesebb dolog egy újszülött testében reinkarnálódni, mint tovább foltozgatni a megrozzant kasztnit.
Tudom, hogy az emberek hihetetlen mennyiségű pénzt képesek elkölteni szépészeti beavatkozásokra, és igyekszenek mindenáron konzerválni a múlandó testüket. Pedig szerintem egy szép, békés, erős és jókedvű öregember sokkal vonzóbb és meggyőzőbb, mint egy fiatalnak kinéző, de kétségbeesett és függőségektől szenvedő ember, aki fél a haláltól. A transzhumanisták szerint a vallás önámítás, és ebben a testünkben kell halhatatlan istenné válnunk. Viszont az, aki tisztában van a lélek tudományával, tudja, hogy az átmeneti testet nem lehet örökkévalóvá tenni, az örök lélek viszont elpusztíthatatlan és tökéletes, az embernek csupán rá kell találnia eredeti, spirituális természetére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése