A különböző ételek ösztrogén-tartalmával kapcsolatban számos nézet kering, de nekem egy kutatást sikerült találnom, melyben az egyes étek ösztrogén-tartalmát vizsgálták. A kutatásban az állai eredetű élelmiszerek fitoösztrogéntartalmát vizsgálták összevetve a szójatartalmú ételekkel. A tejtermékek közül a szárított tejpornak (58 mikrogramm/100 g) és az UHT tejszínnek (64) volt a legmagasabb ösztrogén-tartalma. Összehasonlítva a szójatej 9313 mikrogrammot tartalmazott, illetve a szója-alapú bébitápszer 19221-et. A sajtok közül a Cheddar és Cheshire (62) volt a legmagasabb, a tojássárgája 47, a húsok közül a táppal etetett marha (32) és a bárány (35) volt a legmagasabb. Összehasonlítva néhány szójatermékkel: szójafagylalt 13494, szójajoghurt 8286, szójavagdalt 28758, szójaburger 4430, szójavirsli 3994, tempeh 18307, tofu 27150. Egy másik kutatás a növényi ételek fitoösztrogén-tartalmát vizsgálta. Itt a lenmagos kenyér (7540), kevert lisztes kenyér (4798), fánk (2903) végeztek az első helyen. Egyesek még a sört (komló) és a lenmagot is ki szokták emelni, mint fitoösztrogén-forrást.
A vizsgálatok szerint tehát az állati eredetű élelmiszerek nem túl magas ösztrogén-tartalommal rendelkeznek, illetve a halfélék kifejezetten alacsony értékeket mutatnak. Bár egyes vegán szemléletű orvosok ennek az ellenkezőjét igyekeznek állítani, én még nem láttam ezt konkrét adatokkal igazolva. Elméletileg lehetséges, hogy az állatok húsa, illetve a tejtermékek ösztrogéntartalma magasabb lehet a mértnél, például ha rossz minőségű, génmanipulált szójatakarmánnyal etetik őket, illetve ha kifejezetten hormonkezelésnek vetik alá például a teheneket. De erről nincsenek adataim.
A kérdés azonban az, hogy valóban veszélyesek-e a fitoösztrogének? A magyar nyelvű cikkek közül a gyógyszerészek által szerkesztett ködpiszkáló blogon találtam végre egy értelmes megközelítést a szójafogyasztással kapcsolatban. A következőket írják a fitoösztrogénekről:
"Mielőtt megválaszolnánk a címben feltett kérdést, érdemes megismerkedni a szóban forgó vegyületcsoporttal. A fitoösztrogén kifejezés általánosságban olyan növényi eredetű vegyületek gyűjtőneve, amelyek képesek a női nemi hormonhoz hasonlóan a szervezet ösztrogénreceptoraihoz kötődni és ott hatást kiváltani, valamint versengenek az emberi szervezetben megtalálható ösztrogénnel. (Az ösztrogén valójában nem egy vegyületet jelöl, hanem azonos hatású, hasonló szerkezetű vegyületek összessége, amelyek fő képviselői a 17-β-ösztradiol, az ösztron és az ösztriol.) A fitoösztrogének hatáserőssége azonban elmarad a szervezetben termelődő ösztrogén hormonokétól, ezért hatásuk akkor kerül előtérbe, amikor a szervezet ösztrogéntermelése csökken, vagyis a női változókor (klimax, menopauza) idején."
Egy olyan feltételezés is létezik, bér ezt talán még nem igazolták kutatásokkal, hogy a megfelelő fitoösztrogén-bevitellel éppenséggel csökkenteni lehet az ösztrogén-dominancia tüneteit, de legalábbis a drasztkusabb hormonkezelés kiváltható vele. az ösztrogéndominanciáról azonban majd egy külön bejegyzésben értekezünk.
A szója vs állati eredetű termékek ösztrogenizáló hatásáról természetesen vannak szélsőséges nézetek is, például itt van egy cikk dr. Michael Gregertől, mely a hús, hal, tojás, csirke és tejtermékek teljes bojkottálására szólít fel (amivel mellesleg egyetértek), illetve egy másik cikk a paleo-diktátor Szendi Gábor tollából, melyben a szóját gyakorlatilag a Sátánnal egyenértékűnek kiáltja ki. Ő több cikkben is ízekre szedi a szóját, úgyhogy ha valaki szeret részrehajló, tudományosan hangzó , de áltudományos cikkeket olvasni, annak ajánlom figyelmébe!
Az igazság természetesen itt is valahol középen van. A túlzott és egyoldalú szójafogyasztásnak lehetnek esetleg káros következményei, bár a naponta 100 g feletti mennyiséget fogyasztó ázsiaiak átlagos egészségi állapota több szempontból jobb, mint az európai vagy amerikai lakosságé. Viszont azt is vegyük figyelembe, hogy az ázsiaiak gyakorlatilag nem fogyasztanak tejterméket, és a húsfogyasztásuk is nagyságrendekkel elmarad az amerikai átlagtól. Ám az emésztőrendszerük is más, én nem kizárt, hogy míg a tejet rosszabbul emésztik, mint a nyugati ember, a szójához már jobban adaptálódott a szervezetük.
Még két zárógondolat az ösztrogén és étrend kapcsolatáról: a vegán étrendet is lehet nagyon rosszul csinálni, és amellett is kialakulhat az ösztrogén-dominancia. Hogy hogyan és mitúől, ezt majd következő cikkünkben vesszük szemügyre. Másfelől viszont egyáltalán nem kötelező szóját enni, még vegánként sem. Most már van többféle növényi proteintermék is, melyek szója- és búzafehérje-mentesek. Én személy szerint a sárgaborsó-fehérjét nem annyira szeretem, de a rizsfehérje, kendermag- vagy mandulafehérje tejesen megfelelő fehérjeforrás lehet. A szójafogyasztással az alábbi ajánlásokat érdemes figyelembe venni (szintén a ködpiszkáló blogból):
- kb. 100 g szóját fogyasszunk maximálisan naponta (50-100 mg fitoösztrogén) az étrend részeként
- menopauzás panaszok enyhítésére néhány 10 mg izoflavonoid elegendő (kevés szóját építsünk be a mindennapi táplálékba)
- nagyon erős túlzás a hatását fogamzásgátlókkal összehasonlítani, de gyermekünket lehetőség szerint ne tápláljuk szójatápszerrel (hazánkban nem elterjedt a forgalmazásuk)
- a szója hirtelen szívhalált okozó hatásával kapcsolatban nincs egyetlen komolyan vehető tudományos közlemény sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése