A jógában nincs könnyű út, mert ha csak egy gyakorlatot ragadsz ki belőle, akkor az eredmény is korlátozott lesz, amit elérhetsz vele. Az ászana-gyakorlás önmagában sem könnyű, de hosszú-hosszú évek rendszeres gyakorlása valóban képes arra, hogy megőrizze a fizikai test egészségét, fiatalosságát, rugalmasságát. persze itt is évtizedekről beszélünk, tehát gyorsnak nem igazán nevezhető, ráadásul napi másfél- két órát rá kell szánni. Ha csak a pránájámával foglalkozunk, akkor meg tudjuk tisztítani az energiarendszerünket, és az elménk békésebb lesz, de ez önmagában sem a fizikai egészség, sem a felszabadulás eléréséhez nem elegendő. Ha csak a meditációs gyakorlatot végezzük, akkor szert tehetünk ugyan valamilyen szintű elme-kontrollra, de sokkal lassabban juthatunk el az ékágra (egyhegyű) tudatállapotig, mintha hozzátennénk az ászanát, pránájámát, egyéb krijákat, életmódot és a megfelelő étrendet. Mindezeket a folyamatokat együtt gyakorolva is legalább egy élethossznyi időre van szükség ahhoz, hogy elérjük a sikert, vagyis a felszabadult tudatállapotot.
A spiritualitásban is sokan hirdetnek gyors és könnyű utakat, de az igazság az, hogy a tudatunkat megtisztítani a hamis azonosság azt befedő különböző rétegeitől lassú és fáradságos munkát igényel, még a leghatékonyabb technikával is. Ha pedig elsiklunk efölött, akkor inkább new age-jellegű önbecsapás lesz az egészből. Könnyebb elhitetni magunkkal, hogy Istennel és az angyalokkal társalgunk, mint valóban elérni a spirituális szintet, az elménk és az érzékeink urává válni.
De megfogalmazhatunk prózaibb életcélokat is: a sportban is lassú, fáradságos, hosszadalmas és vargabetűkkel tarkított az út. A legtöbb sportoló 15-20 évet beletesz, napi több órán keresztül, mire igazi világklasszis szintjére emelkedik.
Az egészségünk fenntartása is ugyanilyen aprólékos feladat. Ha felismerjük, hogy hány komponense van az egészségnek, és mindegyikkel tudatosan foglalkozunk, akkor elképzelhető, hogy elkerülhetjük a nagyobb betegségeket, és indokolt mértékűre tudjuk csökkenteni a testünkből származó szenvedést. e az egyik vagy másik módszer önmagában általában itt sem lesz elég, legyen szó bármelyik gyógyítási vagy egészségmegőrzési rendszerről.
Ha a karrierünkben szeretnénk előrelépni, itt sincs gyors és könnyű út, akárhány sikertréner harsogja is az ellenkezőjét. Ők maguk is fáradságos és hosszadalmas munkával építették fel mindazt a sikert, amit elértek. A haladás mindig apró lépésekben történik, ha van egy következetes és reális tervünk, mely szerint haladunk.
Ha a családi életre, a partnerkapcsolatra vagy a gyereknevelésre gondolunk, ugyanez a helyzet. Egész életünkben szolgálunk, szeretünk, törődünk, adunk és elfogadunk, és közben egymáshoz csiszolódunk és szerencsés esetben fejlődik a jellemünk. De itt sincsen rövid és könnyű út. Legfőképpen azért, mert az út általában sokkal élménytelibb, mint a cél, ami felé törekszünk. Amikor elértünk egy célt vagy egy közbülső állomást, akkor egy pillanatra megnyugszunk és élvezzük a sikert, de hamar rá kell jönnünk, hogy az idő nem állt meg, és a sikerben sincs állandóság. Csak az újabb és újabb célok és kihívások kijelölésével tudjuk fenntartani azt a motivációt és húzóerőt, amely tovább visz bennünket, és ezt valamiféle állandóságként, de inkább áramlásként tapasztalhatjuk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése