"Miért edzek úgy, ahogy edzek? Jó kérdés! Nem vagyok egy olimpiai sportoló, ezért nem úgy edzek, ahogy ők. Én egy mindennapi sportoló vagyok. Úgy edzek, hogy a testem képes legyen elvégezni azokat a dolgokat, amelyek örömöt jelentenek az életben. Arra edzek, hogy strapabíró legyek. Arra edzek, hogy hasznosabb emberi lény legyek. Nagyon fenntartható módon edzek. Nincs kétségem afelől, hogy ugyanígy fogok edzeni hetvenéves koromban! Hacsak nem azért edzel, hogy nagyon magas szintű sportoló legyél, azt javaslom, hogy találj valami olyasmit, ami nagyon fenntartható. Ha minden nap halálra edzed magad, csak úgy, az biztos, hogy valamikor vissza fog ütni."
Most pedig az én kommentjeim következnek. Láttam már ez utóbbi hozzáállást megnyilvánulni, például crossfittereknél, de mindenféle más edzéseken is, és nem csak, vagy nem elsősorban versenyzőktől, hanem a legtöbbször hobbi sportolóktól. Természetesen az arcoskodásnak meg is itták a levét, mindenféle sérülések meg túledzettség formájában. Ha az ember bármiféle értelmes formába szeretnek kerülni és valamilyen szintű edzettséget szeretne elérni, akkor mindenféleképpen ésszel kell edzenie. Ez a versenyzőkre is ugyanúgy igaz. Egyetlen versenyző sem akar egy-egy sérülés miatt elbukni egy fontos kvalifikációs versenyt, vagy éppen egy EB-t, VB-t, olimpiát.
A kettlebell sportra ez még inkább igaz. A sport legnagyobbjai már 15-20 éve nyomják, évente 4-5 versenyen indulnak, és még mindig képesek javítani a rekodjaikon. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha az ember ésszel edz, és fenntartható módon. Talán egy fiatal sportoló hanyagabbul áll hozzá a sérülésekhez, hiszen a fiatal test valamivel gyorsabban regenerálódik. De a kettlebell sportban jelenleg Európában a legtöbb versenyző 30-40 év fölötti, és még ha versenyez is, mellette általában van polgári foglalkozása is. Itt pedig összeérnek a dolgok: a versenyre a lehető legjobb formádat szeretnéd hozni, de otthon és a munkahelyen is helyt kell állnod. Nem csak annyiból áll a napod, hogy megcsinálod az edzésedet, aztán lazázol.
A kettlebell-világbajnokságokon nem ritkán látni 60-70 év feletti versenyzőket is. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a kettlebell sport fenntartható edzésterhelést jelent. Mivel ez egy technikai és állóképességi sport, a rendszeresség, a jól felépített edzésciklusok és a technika tudatos csiszolása a legfontosabbak az eredményeink javítása szempontjából. Mint sok más sport esetében, a mentális tényező itt is nagy szerepet játszik. Ezt az aspektust pedig az idősebb, rutinosabb versenyzők sokszor jobban tudják kezelni.
Tehát a végkövetkeztetés mindig ugyanaz: tudd, miért edzel, mit szeretnél elérni, és eddz ennek megfelelően! A regeneráció mindig ugyanolyan fontos, mint az edzésterhelés. Így valóban fejlődni fogsz, évtizedeken keresztül, és elkerülheted a fölösleges szenvedést, főleg, ha van egy jó edződ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése