Fagypont alatt

Ez a blogbejegyzés most nem az elhúzódó télről fog szólni, pedig már nagyon várom a végét, hanem a hibernálásról. Ez nem science fiction, hanem egy létező jelenség, amit krionikának neveznek. Jelen pillanatban három intézet van a világon, ahol halottak lefagyasztását és tárolását vállaják: Michiganban, Arizonában és Moszkvában. Az USA-ban jelenleg 300 hullát őriznek lefagyasztva, és több ezren várnak arra, hogy haláluk után őket is behibernálják a nem kevés költséget (30-40 ezer dollárt) felemésztő eljárással, annak reményében, hogy a jövőben a tudomány nemhogy a halálukat okozó betegséget lesz képes gyógyítani, de a halottakat is fel tudja majd támasztani. 

Az Index cikkében a következőt olvashatjuk az eljárásról:

"Ma már hivatalosan nem is a lefagyasztás szót használják, hanem azt mondják: vitrifikálják a testet. Ez azt jelenti, hogy a testet jeges vízbe mártják, majd fagyásálló anyagot juttatnak bele. A következő lépés, hogy nitrogént használva fagyáspontig hűtik a testet, amely úgy keményedik meg, hogy nem roncsolódnak a sejtek. A testeket ezek után folyékony nitrogénben, mínusz 196 fokon tárolják az idők végezetéig – vagy legalábbis addig, míg az intézet nem megy csődbe."

Nos, emelkedjünk egy kicsit filozófiai magasságokba, hogy konkrétabban meg tudjuk vizsgálni az élet és halál problematikáját, méghozzá egy örök érvényű írás, a klasszikus Bhagavad-gítá segítségével!

"Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a
testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig; a
halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét
megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle
változás." (2.13)

"Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a
nemlétezőből nincsen állandóság, a létezőből pedig
megszűnés. A látnokok erre mindkettő alapos
tanulmányozásával jöttek rá." (2.16)

"Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen
testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe." (2.22)

"A megszületett számára biztos a halál, a holt számára pedig
a születés. Ezért nem szabadna keseregned kötelességed
elkerülhetetlen végrehajtása közben." (2.27)
Sokan törekszenek arra, hogy a fizikai test halhatatlanná tétele által győzzék le a halált, még a jógik között is. Ez a törekvés azonban a Bhagavad-gítá tanítása szerint haszontalan, hiszen a test, miként megszületett, úgy pusztulásra is van ítélve. Ellenben a lélek örök, és amikor a test hasznavehetetlenné válik, elhagyja azt, és egy újabb testbe költözik. A szövetségi törvények szerint élő embert nem fagyaszthatnak be, még saját kérésére sem. Csak a halál beálltának hivatalos megállapítása után kerülhet sor a test konzerválására. Ilyenkor azonban a lélek már réges rég elhagyta a testet, és mire a jelöltet kifagyasztanák a közeli vagy távoli jövőben, nem lesz kit újraéleszteni, ugyanis a lélek már rég egy új testben lakozik. Egyébként is, ki az, aki felcserélné egy újszülött testét egy foszladozó öregember aszott múmiájára? 

Tehát jobban tesszük, ha életünk során nem arra gyűjtjük a pénzt, hogy minél tovább tárolják folyékony nitrogénbe mártott holttestünket, hanem arra fordítjuk az értékes emberi születésünk során rendelkezésünkre álló időt, hogy az önvalóról tudakozódunk, és igyekszünk megtapasztalni, megvalósítani eredeti, örök spirituális természetünket. Így megértjük, hogy a tudat számára nem létezik az elmúlás, míg a test örökkévalóvá tételére irányuló törekvés teljesen hiábavaló.