Az elme három minősége

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Tamaszikus, radzsaszikus és szattvikus meditációs tárgyak

A jóga szerint azok a megfelelő tárgyak a meditációhoz, melyek szattvikus befolyással vannak a jógi elméjére. A Szánkhja káriká című ősi szöveg szerint, az elme három tulajdonsággal rendelkezik: tamasz, radzsasz és szattva. A tamasz az elme tompa, stagnáló és nehéz minősége, a radzsasz az elme szenvedélyes, izgatott, energikus minősége, a szattva pedig az elme ragyogó, intelligens és bölcs minősége. A szattva alkotja a középpontot a két véglet, a radzsasz és a tamasz között.

Egy tipikus tamaszikus kép lenne az, ha például pénzeszsákokon ülve, a vagyont kuporgatva, hizlaló ételeket fogyasztva, és érzéki élvezeteknek hódolva képzeljük el magunkat. A fogyasztás, elemésztés fogalma tamaszikus. Az az alapgondolata, hogy valamit el kell fogyasztanom, be kell kebeleznem ahhoz, hogy elégedetté váljak. Kínzó szomjat érzek a külső stimulusok iránt, melyeket folyamatosan ki kell elégítenem.

Egy tipikus radzsaszikus kép lenne az, ha valaki domináns, extrovertált, személyiséggé akar válni és rá akarja nyomni a bélyegét az életre és a világra, például azáltal, hogy sikeres vállalkozó, sportoló, előadóművész vagy politikus akar lenni. A lényeg itt az, hogy sikeressé kell válnom, a társadalom elismert és tisztelt tagjává kell válnom ahhoz, hogy el tudjam fogadni és szeretni tudjam önmagamat. Valamivé válnom kell ahhoz, hogy elégedett legyek. A jóga nem ellenzi a siker gondolatát, mint olyat, mivel sok olyan ősi jógi volt, aki nagyon sikeres és befolyásos lett. De ellenzi azt az elképzelést, hogy az önbecsülésünket az életben elért sikerünk alapján határozzuk meg. Minden élőlény, minden egyén az isteni szeretet megnyilvánulása, akkor is, ha sikeres, és akkor is, ha nem. A legnagyobb bölcsek némelyike belül megvalósította Istent, de kívülről ismeretlen maradt.

A szattvikus attitűd azt jelenti, hogy tudom, nincs szükségem arra, hogy folyamatosan külső ingerekhez jussak, és nem is kell semmivé sem válnom ahhoz, hogy azt tudjam adni, amiért itt vagyok. A szattvikus attitűd azt is jelenti, hogy már eleve teljes egész vagyok és nem hiányzik belőlem semmi. Már eleve határtalan potenciállal rendelkezem önmagamon belül, és ezt a potenciált szabadon meg tudom osztani másokkal, ahelyett, hogy szükségem lenne valamire. A szattva elismeri belső isteni potenciálunkat, amely képessé tesz bennünket arra, hogy az anyagi stimulusoktól, vagyontól vagy a külső személyiségünktől függetlenül tudjunk adni. A szattva azt jelenti, hogy felismerjük és elismerjük az isteni bölcsességet és örömöt, ami minden élőlényben jelen van, a vagyontárgyaktól, vagy kulturális kifinomultságtól, műveltségtől függetlenül."