Az elme ereje

Tegnapelőtti blogomban arról írtam, hogyan képes az elménk kialakítani egy fizikai betegséget, és arról is beszéltem, hogy a betegségből való felépüléshez általában nem elég csak a gondolkodást megváltoztatni, hanem fizikai szinten is kezelni kell. Azonban az elme szerepe mégsem elhanyagolható a gyógyulás folyamatában. Vannak olyanok, akik a betegség hatására belecsúsznak az áldozat vagy a mártír szerepébe, esetleg úgy érzik, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben több figyelmet és szeretetet kapnak, mint egészségesen. kevesebb rajtuk a felelősség, nem kérnek számon rajtuk annyit, mint egészséges állapotukban.

Mindez tudat alatt vonzóvá teheti a beteg-szerepet és megtörténhet, hogy nem tudunk, nem akarunk kilábalni belőle. Hasonló esetet ír le Paulo Coelho Veronika meg akar halni című könyvében, ahol a pszichiátriai intézet lakói maguk kérik a vezető orvost, hogy ne rúgja ki őket, miután orvosi szempontból már egészségesnek lettek nyilvánítva., Érdekes módon, a börtönlakóknál is megfigyelhető hasonló tendencia. Elkezdenek félni a külvilágtól, az önállóságtól, jobban védve érzik magukat a börtön zárt, kiszolgáltatott rendszerében. Szóval a konklúzió mindebből az, hogy ha nem akarunk meggyógyulni, akkor valószínűleg nem is fogunk. 

Ahhoz, hogy meggyógyuljunk egy betegségből, felépüljünk egy sérülésből, rendelkezni kell azzal a küldetés- és felelősségtudattal, hogy egészségesen mi mindent tudunk és akarunk véghezvinni, amit betegen nem tudunk. A test csupán egy eszköz, és akkor már érdemes működőképes állapotban tartani, ha benne lakunk, legalább addig a kis ideig. A konstruktív gondolatok szerepe nem csak a gyógyulásban és az egészséges teljesítőképesség megőrzésében, hanem az életünk más területein is fontos.

A versenysoprtolók jól tudják, hogy a pozitív meditációjukkal akár 20-30%-kal is javítani tudják az eredményüket, mert mozgósítani tudják azokat a rejtett tartalékokat, melyek a kételyeink és a hitünk hiánya miatt általában elérhetetlenek számunkra. Természesen egy ilyen csúcsteljesítmény elérésekor sem történik valami rendkívüli csoda, csupán "benne vagyunk a zónában", vagyis sikerül elhárítani minden mentális akadályt, amely lekorlátozza a teljesítményünket. Természetesen a fordítottja is igaz: ha fejben nem vagyunk ott, nem tudjuk összeszedni magunkat, akkor a teljesítményünk is jóval elmarad a személyes rekordjaink mögött. 

Ugyanez az elv az életünk más területein is működik: a munkában, a kapcsolatainkban, a spiritualitásban vagy bármely tervünk megvalósítása során a siker nagyban függ attól, hogy mennyire tudunk rákoncentrálni az előttünk álló feladatra, mennyire vagyunk kitartóak, céltudatosak és mennyire hiszünk abban, hogy el fogjuk érni a kitűzött célt.