A psziché és az egészség

A tudomány és a pszichológia sokszor alkalmazza a szoftver és a hardver hasonlatát az elme és az agy, illetve az idegrendszer kapcsolatának leírására. Ebben a hasonlatban a számítógép alkatrészei (processzor, alaplap, memória, kezelő egységek, adattárolók stb). képviselnék az agyat, a testet és az idegrendszert, a szoftver (operációs rendszer, programok, tárolt adatok stb.) pedig a mentális, illetve pszichés működéseinket. A hasonlat valamennyire találó, ám két lényeges pontban eltér a valóságtól. Az egyik az, hogy a számítógép szoftverje képtelen működni a gép nélkül, vagyis attól függetlenül nem definiálható. Ugyanakkor az elménk vagy finomfizikai testünk a fizikai testtől függetlenül is tud működni és létezni. Ezt bizonyítják a klinikai halál állapotában átélt élmények és emlékek, valamint az előző életekkel kapcsolatos emlékek is. Persze ezek a dolgok vitathatóak, de valamilyen szinten léteznek és ellenőrizhetőek is. 

A másik lényeges differencia az, hogy a számítógép hardver-elemeinek működését és struktúráját nem befolyásolja az, hogy milyen program fut rajta. Az elmeműködésünk, a gondolataink viszont sok ponton képesek befolyásolni az agyunk struktúráját, működését és változásait. Azt a jelenséget, melynek során az agy neuronhálózata alkalmazkodik azokhoz a gondolati sémákhoz, melyek többször megismétlődnek benne, neuronális plaszticitásnak nevezik. Az új neuronkapcsolatok kialakulása a tanulási folyamatok egyik alapvető feltétele, de az agyunk általános reakciója is a gyakran ismétlődő gondolatokra. Ezek a gondolatok tulajdonképpen "szokássá" válnak, és alakítják az agyunk neurális struktúráját. A szokások természetesen lehetnek jók és rosszak, vagyis konstruktív és destruktív jelegűek. Tegnapelőtti bejegyzésemben az addikció kialakulásáról volt szó, és itt is bizonyos "szokások" alakulnak ki, vagyis az ismétlődő szituációkra adott reakció a szer használata lesz (korábbi példánkban kokain felszippantása vagy valamilyen édesség elfogyasztása). 

A stresszt vagy szorongást kiváltó szituációkkal is hasonló a helyzet, ha "felvesszük" ezeket, azaz nagyon beleéljük magunkat a szenvedésbe, akkor újabb neuronkapcsolatokat hozunk létre, és a kialakított idegpályákon több impulzust keringetünk, "feszültebbek" leszünk. Ez a stressz és feszültség az idegrendszeren keresztül a különböző szerveinkre is átterjedhet, például a bélrendszer egyes traktusaiban megnövekszik az izomtónus, és ott bélgyulladás alakulhat ki. Ezt a folyamatot szomatizációnak nevezik, vagyis egy bizonyos, a pszichében lezajló folyamat generál egy testi tünetet. Az orvostudomány ma már számtalan szomatikus eredetű betegséget felismert, például a magas vérnyomás, emésztőszervi betegségek, vagy akár a daganatok kialakulásánál sem zárható ki az elme és a negatív gondolati sémák szerepe. 

persze az egészség egy sokrétű jelenség, és attól még, hogy az elmén hatással van a testünkre, naivitás lenne azt gondolni, hogy csupán csak a mentális folyamataink, a gondolkodásunk megváltoztatásával képesek lennénk akár vissza is rendezni a kialakult szervi betegségeket. Tehát például nem fog eltűnni egy daganat attól, hogy felismerjük a kialakulásához vezető negatív gondolati programot és megpróbáljuk kigyomlálni az elménkből. Viszont a teljes gyógyuláshoz általában szükség lesz a mentális gyógyulásra is, hiszen így megelőzhetjük egy újabb betegség kialakulását, mely szintén az elméből indulna ki. A mentális higiéné tehát ugyanolyan fontos, mint a testünk tisztán és egészségesen tartása.