Pádángustha
dhanurászana (Íjpóz lábujjfogással)
Dristi:
nászágrai (orrhegyre)
A
pádángustha dhanurászana a második sorozatban szereplő
dhanurászana (íjpóz) haladó változata. Az íj
szimbolikájáról a védikus mitológiában már sok szót ejtettünk
a dhanurászana kapcsán. Most essék néhány szó a védikus
mitológia leghíresebb íjairól!
Az
előző póznál tárgyalt Karna íját Vidzsajának (győzedelmes)
hívták, és Parasurámától kapta. Az íj eredetileg Siváé volt,
és Parasuráma Indrától kapta. Az íj biztosította a győzelmet a
tulajdonosának, és a húrját semmilyen fegyverrel nem lehetett
megsemmisíteni.
Ardzsuna,
Karna féltestvére és nagy ellenfele a kuruksétrai csatában
szintén a világ egyik leghíresebb íjásza volt. Az ő íját
Gándívának nevezték, és eredetileg Brahmá készítette.
Brahmától Pradzsápatihoz, majd Indrához, majd Szómához, végül
Varunához került. Varuna pedig Ardzsunának adta Agni kérésére a
Khándava erdő leégése után. Ez volt az egyik létező
legnehezebb íj, duplán hajlott, mint a hun íjak, és 108
elszakíthatatlan húrja volt.
Ráma
íját Sárngának nevezték. Az íjat Brahmá készítette Dadhícsi
bölcs csontjaiból, melyekből Indra villám-fegyvere, a Vadzsra,
valamint két másik híres íj, a fent említett Gándíva és Siva
íja, a Pinaka is készült. A Sárnga íjat az Úr Visnu kapta, és
Később Ráma inkarnációjában is használta Rávana és
Kumbhakarna megölésére. Az Úr Kirsna is ezt az íjat használta
földi inkarnációja során. Később a tanítványának,
Parasurámának adta, hogy helyreállítsa a dharmát. Később
Dzsnaka, Mithila királya lett az íj őrzője.
Siva
íját Pinakának nevezték, és ezzel az íjjal pusztította el
Tripura démon városát. Az íjat csak Ráma volt képes felemelni
ás eltörni Szítá szvajamvara (eljegyzési) szertartása
során.
Összefoglalás
A
pádángustha dhanurászana egy összekötő póz az
ákarna-dhanurászanával végződő csípőnyitó blokk és a
marícsjászana (E-F-G-H) blokk között. A pózt a második
sorozatban is lehet gyakorolni a pársva-dhanurászana után.
Annyiban kötődik az előző pózhoz, hogy itt is a nagylábujjakat
fogjuk a két kezünkkel.
Vinyásza
számolás
Szapta:
Kilégzésre ereszkedjünk le csaturanga-dandászanába.
Miután az előző pózt lefelé néző kutyapózban fejeztük be,
elvégezhetünk egy teljes vinyászát is, és akkor a
csaturanga a negyedik vinyásza (csatvári)
lesz. Ha viszont csak leeresztjük magunkat a csaturangába,
akkor hetedik vinyászának számíthatjuk.
Astau:
Ereszkedjünk le hason fekvésbe a talajra. Fogjuk meg két oldalról
a lábfejünket vagy a lábujjainkat a kezeinkkel, majd belégzésre
forgassuk előre a könyökünket, és igyekezzünk kiegyenesíteni a
térdeinket és a könyökeinket, amennyire lehetséges. Ezáltal
mélyíteni tudjuk a hátrahajlítást. Végezzünk el öt mély
légzést a pózban (pádángustha-dhanurászana A).
Nava:
Kilégzésre engedjük le a talpainkat a fejünkre, vagy a
vállainkra. Itt a könyökök teljesen be vannak hajlítva, és a
térd is jobban van hajlítva, mint az A változatban. Hajtsunk végre
öt mély légzést a pózban (pádángustha-dhanurászana B).
Dasa:
Belégzésre ismét nyújtsuk ki a térdeinket és a könyökeinket,
és emeljük a lábfejeket minél magasabbra. Végezzünk el ismét
öt mély légzést a pádángustha-dhanurászana A-ban.
Ékádasa:
Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa:
Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése