Foglalkozni kell az egészségünkkel, ezt már számtalan blgobejegyzésben levezettem. Az egészség az én fogalmaim szerint az adaptációs képesség fejlődédében nyilvánul meg, vagyis abban, hogy a környezetünk változásaira harmonikusan tudunk reagálni, alkalmazkodni tudunk hozzájuk anélkül, hogy ez belső konfliktushoz, vagy fizikai szinten betegséghez vezet. A betegség általában fájdalommal jár, és ezt megelőzhetjük azzal, ha méregtelenítjük és megerősítjük a testünket például jógával, tudatos táplálkozással, edzéssel, egészséges életmóddal. Nevezzük mindezt fittségnek, vagy angol kifejezéssel fitnesznek. Összegezve ez annyit jelent, hogy készen állunk az élet kihívásaira, szembe tudunk nézni velük, és le tudjuk győzni a felmerülő akadályokat.
Sokan úgy gondolják, hogy a fizikai testük fitten tartásával már meg is oldottak mindent. A fitnesznek azonban három szintje van, a fizikai, mentális és spirituális fitnesz. A jóga rendszerében például az ászana-gyakorlással és a jógikus étkezéssel tudjuk megőrizni a test egészségét, és ellenállóvá tenni azt az élet kihívásaival szemben. Az elménket a pránájáma segítségével tudjuk fitten tartani, és felkészíteni a meditációra. Maga a meditációs gyakorlat pedig már a spirituális fitnesz eszköze, és öntudatunkra ébredésünket, eredeti spirituális önvalónk megvalósítását tűzi ki célul. A spiritualitás útjai persze szerteágazóak, ezért e harmadik aspektust most nem részletezem. A fizikai testről pedig már bőven volt szó.
Beszéljünk hát a mentális fitneszről, vagyis az elmén rendbetételéről és karbantartásáról. Ez egyébként elengedhetetlen ahhoz is, hogy a spiritualitással elkezdjünk foglalkozni. Aki ezt felkészületlen elmével teszi sokféle akadályba ütközhet, és sokféle mellékvágányra is tévedhet. Érdemes megjegyezni azt, hogy a spirituális utak célja nem elsősoprban a mentális egyensúlyzavaraink helyrehozatala. Ehhez sokkal inkább pszichológiai és önismereti eszközöket kell igénybe venni.
Vegyünk egy példát: valaki sportol, foglalkozik a testével, de az érzelmi kötődése, kapcsolatai rendkívül fejletlenek. Kezdve ott, hogy még a szüleihez fűződő viszonyát sem dolgozta fel tudatosan, és ezért felnőtt létére nem mer belsőleg is "felnőtté válni", megérni, felelősséget vállalni. Az ilyen mentális szinten megrekedt emberek kapcsolatai is rendkívül sekélyesek és rövid életűek lesznek. Általában azért, mert nem képesek megfelelően kifejezni az érzelmeiket és befogadni másokét, és ösztönösen kerülik a felelősségvállalást. A partnerkapcsolat, házasság, gyerekvállalás, szülővé válás mind olyan stádiumok az ember életében, melyek továbblépésre adnak lehetőséget a mentális fejlődésünk skáláján. Ezekből a szerepekből kinek többre, kinek kevesebbre van szüksége, hogy megtapasztalja azokat az élményeket, melyek a mentális fejlődése adott szakaszában szükségesek. persze egy élményt, élethelyzetet nem csak tapasztalni, átélni kell, hanem fel is kell dolgozni, tudatosítani, tanulni belőle.
A személyes kapcsolatokon túl a társadalmi szerepvállalás, vezetővé válás, segítő szakma gyakorlása is egy-egy szerepkör lehet, mely érettebbé teszi a személyiségünket. Viszont egy éretlen személyiség esetén előfordulhat, hogy a távolabbi emberekre vállat felelősség egy menekvés a belső vagy a személyes kapcsolataiban zajló, feloldatlan konfliktusok elől. Ilyenkor nem csoda, de a vezetői vagy segítői szerepkörben sem fog tudni jól teljesíteni az illető, nemhogy ezzel a saját fejlődését elősegítené.
A személyiségünk fejlődésének hű tükrei a kapcsolataink. Például a konfliktuskerülés vagy konfliktuskeresés is olyan belső folyamatokra utalnak, melyekkel foglalkozni kell. akár pszichológus segítségével is. A mentális fitnesz még sokkal rejtettebb dolog, mint a fizikai egészség vagy edzettség kérdése, ám ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb. Ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjuk mérni mentális fittségünket, meg kell tanulni őszintén kommunikálni és meghallgatni másokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése