Eggyé válás mindennel

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Annak a ténynek köszönhetően, hogy az elme mindig a következő tárgyhoz fog kapcsolódni, ami felmerül benne, nem a meditációból van kevés ebben a világban, hanem a megfelelő tárgyra irányított meditációból. Ezt nem hangsúlyozhatjuk eléggé. Az igazság az, hogy mindannyian azóta meditálunk, amióta létezünk, mert nem tehetünk mást, de nem választottuk meg bölcsen a meditációnk tárgyát. Hacsak nem szabadulunk fel az elme hatása alól (ez egy nagyon magas szint a jógában, melyről Patandzsalí a 2.27-es szútrában beszél), nem tudunk nem meditálni. Durván fogalmazva minden koncentrált gondolkodást meditációnak tekinthetünk. Ezt az a tény is mutatja, hogy az olyan kifejezések, mint a mantra és a guru már az üzleti nyelvben is megjelentek. Például a „befektetési guru” kifejezést a sikeres befektetési tanácsadókra használják, vagy az ingatlanügynökökre mondhatjuk, hogy a mantrájuk az „elhelyezkedés, elhelyezkedés, elhelyezkedés”.

Bár nagyon nehéz nem meditálni, elég könnyű kiválasztani, hogy min meditáljunk. Ahogy már említettem, ha nem választjuk meg tudatosan a meditációnk tárgyait, akkor a feltételekhez kötöttségünk fogja kiválasztani tudat alatt. A feltételekhez kötöttség olyan, mintha újra és újra hallgatnánk mindannak a felvételét, amit a múltban hallottunk, tapasztaltunk, gondoltunk, éreztünk és tettünk. A legtöbb ember nem ilyen jövőt képzel le magának.

Patandzsalí, a Jóga-szútra ősi szerzője egyértelműen kijelenti, hogy nem a tudaton történő meditációval kell kezdeni a meditációs gyakorlatot. Patandzsalí azt állítja, hogy ha valaki ezzel kezdni, akkor valószínű, hogy spirituális zsákutcában végzi, és az ilyen jógikat prakriti-lajának és vidéhának nevezik (Jóga-szútra 1.19). Ez megtörténhet akkor, ha a szamádhiban képtelenek vagyunk különbséget tenni a tárgyak világa (objektív szamádhi) és az alany (tárgy nélküli szamádhi) között. Ha nem képeztük magunkat arra, hogy ezt megtegyük az elejétől kezdve, nagy az esélye annak, hogy a „mindennel való eggyé válás” állapotába kerülünk, ami a miszticizmus zsákutcája. Azok a misztikusok, akik ebbe az állapotba kerülnek, gyakran nagy mennyiségű rászedhető követőt vonzanak. A probléma ezzel az, hogy nagyon hosszú idő múlva, amit ebben az állapotban töltöttünk, vissza fogunk esni, és újra elmerülünk a feltételekhez kötött létben és a mentális rabszolgaságban, mivel nem sikerült elválasztanunk egymástól a tényleges önvalót, a tudatot, minden mástól, amivel eggyé váltunk."