A valódi tudomány

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Bár Patandzsalí listája a Jóga-szútra harmadik fejezetét majdnem egészében kitölti, a fent említett három utolsó diszciplina lesz érdekes számunkra, mivel Patandzsalí ezekkel kapcsolatban alkotott további műveket. A Csaraka szamhitát azután állította össze, hogy a köldökcsakrán meditált, a Mahábhásját (Pánini szanszkrit nyelvtanának magyarázatát) azután, hogy a torokcsakrán meditált, a Jóga-szútrát pedig azután, hogy megkapta a szívcsakrában kódolt tudást. Figyeljük meg, hogy milyen szerepet játszanak itt a csakrák a jógában és a jógikus tudásban. A test a köldökcsakrán; az elme a szívcsakrán; a nyelv, hang és az univerzum különböző rezgései pedig a torokcsakrán keresztül vetülnek ki.

Miután a jógi elért egy bizonyos szintet (melyet pragjának, vagyis a tárgyak teljes ismeretének neveznek), választhat, hogy tudós lesz (akiket a régi időkben risinek vagy sziddhának neveztek), és a tudományos ismeretek létrehozásával járulhat hozzá az emberi tárasadalom értékeihez (A tudomány szót itt az ősi tudomány értelmében használom, nem a nyugati tudományra vonatkozólag. A scientia (tudás) latin kifejezés szanszkrit eredetije a csinta (gondolat) és a csitta (elme). A mély tudásra (tudományra) akkor tehetünk szert, ha az elme kristályát sikerült megtisztítani és felcsiszolni.) Azonban ajánlott, hogy a jógi először érjen el magas lelki szintet, mivel hogyha még mindig a feltételekhez kötöttsége hatása alatt áll, akkor annak torzító hatása beszennyezi a tudományos ismeretet. Például materialista, fasiszta, kapitalista, kommunista, szexista, vallási fundamentalista, parlamentarista vagy bármilyen más hangsúlyt helyezhet arra, ami egyébiránt objektív, vagyis tárgyakra vonatkozó tudás lenne. Ez a hangsúly pedig befolyásolni fogja a tudományos bizonyítékok interpretációját, és tudat alatt törli vagy átszervezi azt. Mielőtt elérnénk a jóga állapotát, hajlamosak vagyunk törölni vagy átértelmezni az olyan bizonyítékokat, melyek egyébként összeütközésben lennének részrehajló valóságunkkal. Mondani sem kell, hogy ha ezt tesszük, akkor a végeredmény sohasem lesz valódi tudomány. Csak az lehet valódi tudós, aki megtisztította a szívét minden részrehajlástól és előítélettől.

Mielőtt tehát nekiállunk, hogy meghódítsuk a világot, befelé kell fordulnunk és a szívünkben kell megtalálnunk a szabadságunkat. Csak akkor vállalhatjuk fel annak a felelősségét, hogy objektív kijelentéseket teszünk a minket körülvevő világról, ha megtaláltuk a spirituális szabadságot a szívünkben.'