"Őszintén, valóban szeretnénk eggyé válni mindennel? Nincs-e számtalan olyan dolog, amivel inkább nem válnánk eggyé? A jóga-filozófia azt tanítja, hogy a felszabadulás állapota - melyet az eredményez, hogy megvalósítjuk a tényleges önvalónkat, a lényegünket – olyan, mint egy TV-képernyő, melyre sok száz képet vetíthetünk ki, de egyik sem fog rajta maradni. Ha a kép eltűnik, a képernyő készen áll a következő kép mutatására, mert semmilyen kondicionálás nem történik, és így a képernyő nem kezd el ragaszkodni egyik képhez sem. Ebben a tekintetben a TV-képernyőhöz hasonló tudat mentes a saját múltjától. Jegyezzük meg, hogy a képernyő nem válik eggyé mindennel, hanem mindig különálló marad a képtől. Csak azért tűnik úgy, hogy az ellenkezője igaz, mert annyira magukkal ragadnak a képek, hogy elfeledkezünk a képernyő jelenlétéről.
Most
gondolkodjunk egy pillanatig: Ha elkezdenénk ragaszkodni mindegyik
képhez, vagyis eggyé válnánk velük, mi történne? Ismerősnek
tűnik, nem? Már eleve ezt tesszük megszokásból, eleve ez okozta
a bajt. Patandzsalí azt mondja, hogy a szenvedés oka a látó és a
látott elképzelt vagy hamis egyesülése (Jóga-szútra
2.17). Ez a szenvedés oka, és nem a megoldás. Az egoizmust is úgy
határozza meg, mint a látó (tudat) és a látás (intelligencia)
hibás egyesülését (Jóga-szútra 2.6). Azt is kijelenti,
hogy ezt az egyesülést a tudatlanság okozza (Jóga-szútra
2.24). Végül azzal szögezi be a „mindennel-eggyé-válás”
koporsóját, hogy kijelenti: a megoldás nem az egység, hanem a
megkülönböztetés (Jóga-szútra 2.26).
Ismét
felteszem a kérdést, hogyan válhat a végtelen, örök és
minőségek nélküli tudat, az önvaló eggyé a testtel, az elmével
és a külső tárgyakkal, melyek mind végesek, átmenetiek és
egyéni tulajdonságokkal rendelkeznek? A kettő különálló, és
nem egyesülhet, és valójában az okozza a szenvedést, ha
egységként tekintünk rájuk.
Ahhoz,
hogy megakadályozzuk ezt az egyesülést, addig kell meditálni a
tárgyakon, amíg tisztán fel nem fogjuk a lényegi természetüket,
vagyis azt, hogy végesek, átmenetiek és különböző
tulajdonságokkal rendelkeznek. Ennek a módszernek az eredményét
objektív (tárggyal rendelkező) szamádhinak nevezik. Amikor
ezt elértük, akkor a már képzett és erőteljes elménket az
önvaló, a tudat felé irányítjuk. Ekkor megtapasztaljuk annak
határtalan, örök és tulajdonságok nélküli természetét. Ezt a
tárgy nélküli szamádhiban érhetjük el. Ezért tanít a
jóga két teljesen különböző szamádhiról. Két
alapvetően különböző kategória létezik, melyeket meg kell
ismernünk a meditációban, ez pedig a tárgyak világa, valamint az
alany, a tiszta tudat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése