Kezdjük azzal, hogy Pattabhi Jois nem szerette a "Savászana" (hullapóz) kifejezést, mert szerinte az egy haladó póz, melyben "hullamerev" állapotban kell megfeszíteni az izmokat, és a légzést, valamint a szívverést is meg kellene állítani, ahogy Krishnamacharya tette még a tizenkilencedik században. Ehelyett azt mondta, hogy "You take rest", vagyis "Pihenj le!". Persze az ő idejében még azért volt erre 5-15 perce a gyakorlónak a sorozat végén, nem dobta ki senki az utcára. Hiába, változnak az idők...
Ebben a tendenciában talán az az aggasztó, hogy a legtöbb gyakorló amúgy sem érzi a savászana-relaxáció jelentőségét, melyről az alábbiakban beszélni fogunk. A tegnapi Ashtanga-oktatói tanfolyam felvételijén tapasztaltam azt, hogy ha rábízom a résztvevőkre a relaxációt a gyakorlás végén, akkor szinte még ki sem léptem a teremből, máris elkezdenek szivárogni kifelé a gyakorlók. Szóval miért is fontos az az 5-10-15 perc relaxáció?
"Bár a jóga-gyakorlásunk célja az kell, hogy legyen, hogy annyira relaxáltak maradunk a gyakorlás alatt, amennyire lehetséges, a legtöbb ember számára fontos, hogy a jóga-gyakorlás végén legalább 5-15 percnyi ülő vagy fekvő relaxációt (savászana) végezzenek, miközben a légzésüket figyelik, hogy még jobban ellazítsák a testüket és az elméjüket. Ez a relaxáció akkor a legsikeresebb, ha a gyakorlónak sikerül kilépnie az agyából és belépnie a testébe az ászana (statikus pózok) és vinyásza (dinamikus gyakorlatok) fizikai gyakorlása által. " (Ez az idézet Rochard Freeman "The Art of Vinyasa" című könyvéből van, ha minden igaz).
"Az ászanából és pránájámából álló jóga-gyakorlás befejezése után a jóga-gyakorlónak tizenöt percig kell pihennie, a testét a földön elhelyezve, mielőtt elhagyja a termet. Ha hirtelen kijövünk a jógábhjásza gyakorlása után, a huzat átjárhatja a testünket a bőr pórusain keresztül, és sokféle betegséget okozhat. Ezért bent kell maradnunk, amíg az izzadás alábbhagy, át kell dörzsölni a testünket, elégedetten ülni kell és pihenni egy kicsit." (Krishnamacharya Jóga-makarandája, Mysore, 1934, 34. oldal.
"Pattabhi Jois ashtanga vinyásza jógájának kezdő gyakorlói hajlamosak arra, hogy hiperventilláljanak a gyakorlás teljes fizikai része alatt, viszonylag gyors és mély légzést végezve. Bár az ilyen légzésnek számos előnyös hatása van, például erősíti a törzset, növeli a hajlékonyságot, erősíti a keringési rendszert és a mentális koncentrációt, számos kedvezőtlen hatása is lehet, például az érzelmi instabilitás, a túlzott éhség és egyéb, korábban ismertetett hatások. Ezeket általában ellensúlyozni tudjuk, ha utána hanyatt fekve relaxálunk (savászanában) legalább 10-30 percig, miközben természetesen beáll a hipoventilláció (csökkentett légzés)." (Introduction to the Applied Anatomy and Physiology of Hatha Yoga, Simon Borg-olivier and Bianca Machliss, 364. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése