Harder to kill

Ez természetesen egy edzésrendszer neve, amiben a kettlebell is főszerepet játszik. De nem is ez a lényeg, hiszen a fitneszben ugyanúgy, mint a jógában, mindenki megpróbál előállni egy "egyedi" edzésrendszerrel, amely (legalábbis ha hiszünk a marketingnek) mindenki minden problémájára megoldást ad. Ilyen persze nincs, de legalább az ötlet szimpatikusnak tűnik- Bármilyen edzésrendszert követünk is, a hatékonyságát elsősorban ahhoz tudjuk viszonyítani, hogy milyen edzéscélokat tűztünk ki. A "Harder to kill" szlogen pedig lehet egy jó edzéscél vagy akár élet-mottó is, hiszen egyértelmű, hogy az életünk többi aspektusát is összhangba kell hozni e céllal, ha tényleg komolyan gondoljuk.

Magyarul nem hangzik olyan jól, de a "Nehezen kinyírható" lenne a megfelelő fordítás. A legtöbb ember életében persze kevés a közvetlen fenyegetés, hiszen nem vagyunk katonák és kommandósok, a mi kihívásaink és fenyegetéseink egészen parányiak lehetnek. De térjünk vissza az edzésre: Ha fejlesztjük az erőnket, de nem erősítjük a szívet, ha növeljük az izmokat, de nem dolgozunk a hajlékonyságon, ha folyamatosan terheljük magunkat és nem foglalkozunk a regenerációval és rehabilitációval, akkor maradnak gyenge pontok. Ha felfedezzük ezeket, akkor dolgozni kell rajtuk, még akkor is, ha az egyik gyenge pont fejlesztése látszólag ellentmond egy másik, erősebb pont fejlődésének. Például, ha nagyon merevek vagyunk, és több időt kezdünk fordítani a hajlékonyság fejlesztésére, akkor valószínűleg kevesebb időnk marad az erőfejlesztésre. Mindkettőre szükség van azonban ahhoz, hogy ellenállóbbak legyünk az élet kihívásaival szemben. 

Vannak olyanok is, akik valamit kompenzálnak az edzéssel, és ezért hajlamosak túlhajtani magukat, "vezekelni", miközben edzenek. Ennek következménye az lehet, hogy gyakran kimerültek, és nem tudnak megfelelőképpen regenerálódni. Így pedig az edzés tudat alatt stresszt okoz nekik, ahelyett, hogy az élet egyéb területein begyűlt stresszt oldaná. A "Harder to kill" mentalitás egyik fontos része pedig pontosan ez, hogy minél kevésbé engedjük hatni ránk a környezetünkből felénk irányuló stresszhelyzeteket. Bizonyos szituációkban meg kell tanulni higgadtnak és közömbösnek maradni, és nem ugrani a provokációra. 

A stresszkezelés mellett természetesen a táplálkozás is fontos tényező az egészségünk és a védelmi rendszerünk megőrzésében. Minél több emészthetetlen, feldolgozott élelmiszert fogyasztunk, annál inkább az evésfüggőség rabjaivá válunk, és mellette az immunrendszerünk, emésztőrendszerünk és egyéb szerveink működése is meggyengül. A vezető halálokok (szív- és érrendszeri, daganatos és emésztőszervi megbetegedések) mindegyikében döntő szerepet játszik a táplálkozás. Sohasem hiábavaló az étkezésünk optimalizálásával foglalkozni, és ebben akár szakember segítségét kérni. A parányi kis vegyületek és mikroorganizmusok, melyek végső soron akár a halálunkat is okozhatják, kivédhetőek, ha a testünket valóban tápláló, természetes és teljes élelmiszereket fogyasztunk. 

Az alvás és a pihenés a renegeráció fontos építőkövei. Képzeljünk el egy sportolót, aki napi 5-6 órákat alszik és napközben mindenféle dolgok idegesítik. Esélyes, hogy nem fog tudni megfelelőképpen regenerálódni, és optimális teljesítményt leadni edzésen vagy versenyen. A passzív és aktív pihenésnek is meg kell adni a megfelelő időt, ez ugyanolyan fontos, mint az edzés vagy a táplálkozás. 

A pozitív érzelmi kapcsolatok alkotják az utolsó védelmi vonalat. Vegyük magunkat körül pozitív, szerethető és minket szerető emberekkel, mert a szeretet képes mindent legyőzni, és a szereteten nem tudnak felülkerekedni a negatív erők. Így valóban elpusztíthatatlanok leszünk.