Az érzékek visszavonása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A Hold-központban (az ágjá csakrában) helyezkedik el az amrita, a halhatatlanság nektárja. A köldökben helyezkedik el a prána szoláris központja, vagy egyszerűsítve a Nap, mely több más dolog mellett az emésztési tüzet is képviseli. Hétköznapi, függőleges testhelyzetben az amrita lefelé halad a gravitáció hatására a Holdból, és elég a Napban. Ha minden nap hosszabb időre megfordítjuk a testünket, azzal megállítjuk és felhalmozzuk az amritát. Így elérhetjük akár az amrita sziddhit, amikor is az amrita tartósan a fejben marad, és nem száll alá többé a tűzbe. Ez az állapot nagyon fontos a meditáció és a jóga magasabb ágainak fejlesztése szempontjából, mert elősegíti az érzékek automatikus befelé fordulását.

Az amrita, a lunáris prána a Hold ajtajain, vagyis az érzékeken keresztül hagyja el a testet. Az érzékek észlelik azokat az érzéktárgyakat, melyekre vágyunk, és kifelé vonzzák az elmét. Amint az elménk elveszítette a középpontját, kivetítjük magunkat a világba, és „eggyé válunk” a jelenségeivel. Azzal azonosítjuk magunkat, ami történik az életünkben. De, ahogy a Maitrí Upanisad mondja, „Ha az érzékek tárgyait visszatartjuk, az elme visszatér a szívbe.” (6.35) Ez a metafora arra az állapotra utal, amikor megállapodunk a valódi természetünkben, a tudatban. Számos jóga-technika létezik, melyekkel megakadályozhatjuk az érzékek kifelé fordulását. Ha az érzékek kifelé fordulnak, és azonosítjuk magunkat a világgal, elhúznak bennünket, mint ahogy a zabolátlan lovak húznak el egy szekeret. Az érzékeknek ez a kifelé fordulása kapcsolatban áll az amrita (lunáris prána) szivárgásával az ágjá csakrából, a fej közepén található lunáris csakrából. Az érzékek kontrollálásának legközvetlenebb módja nem a meditáció, hanem e prána visszafordítása a fordított pózok segítségével.

A fordított pózok elősegítik a meditációra való készenlétet. A meditáció elhozhatja a spirituális szabadságot, de ez csak akkor valószínű, ha bekövetkeztek bizonyos alkímiai változások az agyban és a testben. Patandzsalí a jóga ötödik tagjaként említi a pratjáhárát (Jóga-szútra 2.29). Ezt gyakorta „az érzékek visszavonása”-ként fordítják, de én inkább úgy nevezem, hogy „az érzékek mentessége a külső stimulusoktól”. Amíg függünk a külső stimulusoktól, a meditációs gyakorlatunk mindig fékezve lesz. Ezért említi Patandzsalí a pratjáhárát a magasabb ágak kapuőreként. A pratjáhárát bahirangának (külső ágnak) nevezi, és csak a dháranát (koncentrációt), dhjánát (meditációt) és a szamádhit (elmerülést), az utolsó három ágat tekinti valódi antarangának (belső ágnak) (Jóga-szútra 3.7)."