"Egyaránt dolgozzunk a vállállásban és fejállásban eltöltött idő növelésén is, mivel mindkettő hasznos, ám eltérő hatással rendelkezik. Csak a legerősebb és legatletikusabb gyakorlóknak szabad kizárólag a fejállásra koncentrálnia az erőfeszítéseit. Mindkét póz esetében, minél függőlegesebb és egyenesebb a testünk, annál hatékonyabbá válik a póz. Az összes fordított pózban az egész testünknek aktívnak kell lennie, és az összes nagy izomcsoportot tónusosan kell tartani, hogy megakadályozzuk a vér felgyülemlését a fejben.
A
vállállásban lényeges, hogy a nyakcsigolyáink ne érintsék a
talajt. Nem a nyakunkon kell állni. Ez azt jelenti, hogy a testünket
a tarkón, a vállakon és a könyökeinken kell tartanunk. Finoman
nyomjuk bele ezt a három területet a földbe, hogy a nyakcsigolyák
el tudjanak emelkedni a földtől. Ha még mindig leérnek a földre,
akkor hajtogassunk egy takarót a vállaink alá (ne a fejünk alá).
Ezáltal több teret biztosíthatunk, hogy ne csússzanak össze a
nyakcsigolyák.
A
másik fontos pont a vállállással kapcsolatban, hogy rövid
nyakkal kell végezni, vagyis össze kell húznunk a nyakunkat, mint
a teknősnek. Míg a többi pózban igyekszünk minél hosszabbra
nyújtani a nyakunkat (azáltal, hogy a lapockáinkat lefelé húzzuk
a hátunk mentén, a széles hátizom és a csuklyásizom alsó
harmada segítségével), a vállállásban ennek az ellenkezőjére
törekszünk. E téren a vállállás hasonlít a dzsálándhára
bandhához, az
állzárhoz. Ezt a bandhát
kifejezetten a belső
légzésvisszatartás (antara
kumbhaka) közben
alkalmazzuk. Az állunkat a mellkashoz nyomjuk, megemeljük a
mellkast. Ez a mozdulat pontosan ugyanúgy megrövidíti a nyakat,
mintha a vállainkat nyomnánk a talajba a vállállás közben.
Megjegyzés:
Gregor Maehle itt önellentmondásba keveredik, mivel a
Pránájáma-könyvben pontosan azt írja a dzsálándhára
bandha
ismertetésénél, hogy a nyakunkat és a csuklyásizmot nyújtani
kell ahhoz, hogy az állunk rendesen a szegycsonthoz érjen. Emellett
az előző bekezdésben arról beszél, hogy a nyakcsigolyáknak nem
szabad összecsúszniuk, majd azt javasolja, hogy húzzuk össze a
nyakunkat. Ha a súlypont a vállak és a tarkó által alkotott
háromszögbe esik, és rövidítjük a nyakunkat, a csigolyákat
kénytelenek leszünk erősen összehúzni, még ha sikerül is
némileg elemelni őket a talajtól. Ehelyett én azt szoktam
javasolni, hogy tartsuk a súlypontot a vállak vonalában, és ne
nyomjuk a tarkót a talajba. Ehelyett nyújtózkodjunk a nyaki
csigolyákkal a terhelés alatt, és igyekezzünk súlytalanul
tartani a fejünket és a nyakunkat. Így, bár a csigolyatüskék
leérnek ugyan a talajra, de minimális nyomás nehezedik rájuk, és
távolodnak egymástól, ami jót tesz a nyaki porckorongok
egészségének."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése