A pratjáhára három módja

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Patandzsalí nem részletezi, hogyan érhetjük el a pratjáhárát, de az az igazság, hogy a jóga egyetlen ága, amit részletekbe menően leír, a szamádhi. Az összes többi ággal kapcsolatban nem magyarázza el, hogyan kell gyakorolni, csak azt, hogy mi lesz az eredménye, ha elértük. Ez nem azt jelenti, hogy a pratjáhára automatikusan vagy önmagától bekövetkezik csak azért, mert a többi ágat gyakoroljuk. A pratjáhára a technikák meghatározott gyűjteményét jelenti. Ebben a fejezetben sziddha Góraksanátha megközelítését fogjuk követni a pratjáhárához. A kilencedik fejezetben el fogom magyarázni Rishi Jágjavalkja módszerét, míg a tizenkettedik fejezetben bemutatom a rádzsa-jóga módszerét ugyanennek a célnak az elérésére. Így ebben a könyvben a pratjáhára három megközelítése és szintje lesz bemutatva, melyek tudományos módon kapcsolódnak egymáshoz és támogatják egymást.

Patandzsalí sajátságosan közelíti meg a pratjáhárát a Jóga-szútrában. Először meghatározza, hogy a pratjáhára (a negyedik szint) milyen szintű elérése teszi alkalmassá a gyakorlót a dháraná (koncentráció, az ötödik szint) elérésére (Jóga-szútra 2.53). Eleinte furcsának tűik, hogy nem kapcsolja össze közvetlenül a pránájámát a pratjáhárával, hanem közvetlenül a dháranára ugrik. Utána visszamegy és két szútrában meghatározza a pratjáhára hatásait, és csak utána megy tovább és határozza meg a dháranát (bár itt sem adja meg a tényleges technikát) (Jóga-szútra 2.54-55). Éppen ezért van alapja annak a feltételezésnek, hogy Patandzsalí a pránájámát és a pratjáhárát is két különböző technika-gyűteménynek tekintette, melyek, bár a maga nemében mindkettő előkészíti a dháranát, és előfeltétele annak, de egymástól teljesen függetlenül is gyakorolhatók. Patandzsalí nem részletezi, hogy pontosan mit ért a pratjáhára módszere alatt, azonban ezt az ászana, pránájáma és a dháraná esetében sem tette meg.

Míg az olyan régi jóga-mesterek, mint Jágjavalkja és Vaszistha mentális és a pránához kapcsolódó módszereket adtak a pratjáhárához, a nagy sziddha, Góraksanátha az tanította, hogy a pratjáhára nem egy mentális, hanem fizikai folyamat. Azt mondta, hogy míg a betegségeket az ászana-gyakorlással lehet legyőzni, a negatív karmát pedig a pránájámával, a mentális zavarokat a pratjáhára módszerével lehet ellensúlyozni (Góraksa-sataka 54). A Góraksa-sataka eredeti száz verséből tekintélyes mennyiséget, tizenkettőt szentel a pratjáhárának, ezzel is rámutatva fontosságára (54-66)."