Sajanászana
(ágy-póz)
Dristi:
nászágrai (orrhegyre)
A
sajanászana neve Anantára, az Úr Visnu ezerfejű
kígyó-kiterjedésére utal, aki az Úr Visnu ágyaként szolgál,
amikor az Úr lefekszik, és a jóganidrá (teremtő álom)
állapotába merül. Az Úr Mahávisnu légzésével együtt
nyilvánulnak meg pórusaiból a végtelen számú univerzumok,
melyek kilégzéskor kiáradnak belőle, belégzéskor pedig
visszaáramlanak a testébe. A teremtett élőlények ezt az egy
lélegzetvételnyi időtartamot érzékelik az univerzum teremtése
és fenntartása sok milliárd napévben mérhető időtartamának.
Az idő tehát egy relatív, vagy mondhatjuk szimbolikus jelenség,
mely a múlandó világ megnyilvánulásainak teremtéséhez,
fennmaradásához, átalakulásához, és végül megsemmisüléséhez
kötődik. Amikor Mahávisnu belélegzik, akkor az összes teremtett
élőlény, amely a teremtés során a karmikus ciklusát töltötte
valamelyik univerzumban, számtalan létformán keresztül
vándorolva, belekerül Mahávisnu testébe, és szintén a jóganidrá
állapotában szendereg a következő teremtésig, amikor is karmája
megmaradt magjai ismét működésbe lendülnek, és újabb testbe
juttatják az újabb teremtés során.
Most
pedig vizsgáljuk meg, hogy maga a póz milyen kapcsolatban állhat
az Ananta kígyóval? A negyedik sorozat további részében lesz egy
póz, melyet szamánászanának neveznek. Ezt az oldalt fekvő
pózt nevezik más tradíciókban ananta-sajanászanának, és
mivel egy fekvő póz, sokkal jobban hasonlít az Úr Visnura, amint
kígyóágyán fekszik. Jelen pózuk viszont egy sokkal aktívabb
fordított póz, ráadásul meglehetősen nehéz egyensúlyozni
benne, hiszen csak a könyökünk csúcsán támaszkodunk. Ez a póz
inkább ahhoz hasonlít, amikor Ananta kígyó ezer fejével
ernyőként védelmezi az ülő vagy álló Úr Visnut, sőt, akár a
trónusaként is szolgál.
A
póz logikus folytatása az előző vriscsikászanának, mivel
itt a lábat visszaegyenesítjük ugyan, mint a
pincsha-majúrászanában, azonban az egyensúlyozás sokkal
nehezebb, hiszen az alkarok helyett csak a könyökökkel
támaszkodunk a talajon.
Vinyásza
számolás
Szapta:
Belégzésre ugorjunk előre térdelő helyzetbe, majd helyezzük a
két könyökünket a talajra vállszélességben, és támasszuk az
állainkat a tenyereinkbe. Kilégzésre emeljük a térdet, és
sétáljunk közelebb a lábainkkal a könyökökhöz. Vigyük a
testsúlyunkat a könyökökre. Egy másik lehetőség az, hogy a
lefelé néző kutya-pózból közvetlenül a földre helyezzük a
könyököket, és beletámasztjuk az állunkat a tenyerünkbe.
Astau:
Belégzése lendítsük fel a két lábunkat egyszerre a levegőbe,
igyekezzünk csak annyi lendületet venni, hogy az egyensúlyi
pozíció megtalálása után meg tudjuk állítani a lábainkat.
Aktiváljuk a törsz és a lábak izmait, enyhe ívet létrehozva a
nyakunk és a lábujjak között. A lábfej spiccel, a térdek
egyenesek, az állunk pedig a tenyereinken nyugszik. Próbáljunk meg
öt légzésnyi időt eltölteni a pózban.
Nava:
Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dasa:
Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Ékádasa:
Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése