"Ezek a tanítók nem orvosi célú hipnoterápiáról beszélnek, melynek még a spiritualitásban is megvan a helye, hanem arra figyelmeztetnek, hogy a gyakorló elmenekülhet a valóság elől egy úgynevezett „hipnotikus állapotba”, ami csupán a menekvés másik formája. Amit el szeretnénk érni a meditációval, az a valóság mélyebb, igazabb formájának megtapasztalása, és ezen keresztül több értelmet tudunk adni a valóságnak, ahogy azt a hétköznapi életben tapasztaljuk. Amit nem szeretnénk, az viszont egy feltételezett valóság megteremtése, melyet a lét kihívásai elől való menedékként használunk. A két eltérő folyamat tehát összefoglalva a következő:
- Menekvés a szennyezett energiacsatornák miatt. Ennek megoldása a krijáknak nevezett gyakorlatok alkalmazása.
- Menekvés amiatt, hogy az elme nem lett szattvikussá (ragyogóvá) téve. Ennek megoldása a pránájáma alkalmazása.
A
hipnotikus állapot előidézésénél a meditáció helyett az első
veszély az úgynevezett szennyezett energiacsatornákhoz kötődik.
Ezzel kapcsolatban meg kell értenünk, hogy a jógik szerint a
misztikus állapotok nem kizárólag az elmében jönnek létre, a
testtől teljesen elszigetelve. Valójában a jógik szerint a
misztikus állapotok csak azt követően következnek be, hogy a
testben alkímiai változások jöttel létre. A jóga szerint a test
és az elme a légzésen keresztül kapcsolódik össze, és minden,
ami a fizikai síkon megtörténik, az visszatükröződik az elmében
is, illetve az elmében bekövetkező változások rezonálnak a
fizikai síkon is.
A
testünket a kriják, illetve satkarmák segítségével
készítjük fel és tisztítjuk meg a magasabb jógikus
gyakorlatokhoz. A különböző jógaiskolák különböző mértékben
fektetnek hangsúlyt a krijákra, de elegendő azt
kijelenteni, hogy a naulít és a kapálabhátí kriját
mindenkinek végeznie kell a meditáció támogatása érdekében,
kivéve talán néhány nagyon haladó ászana- és
pránájáma-gyakorlót. Mindkettőt részletesen leírtam a
Pránájáma: a jóga légzése című könyvemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése