Nos, kezdjük egy kis kulturális kitekintéssel, hogy a megfelelő kontextusba tudjuk helyezni a dolgokat. Indiában a hagyományos társadalmi normák mind a hinduk, mind a muszlimok körében meglehetősen korlátozzák a férfiak és a nők közötti érintkezést, legalábbis ami a feleségen kívül más nőkre vonatkozik. Az is jellemző, hogy a hagyománytisztelő indiai nők sokkal jobban el szokták takarni magukat (még a vállukat és a lábszárukat is), mint amennyire ezt például a nyugati kultúra megköveteli.
A jógával kapcsolatban azt kell tudni, hogy az ászana-gyakorlást zömmel férfiak végezték klasszikusan, persze ők akár egy ágyékkötőben vagy anélkül is csinálták. Így a "guruk", vagy jógaoktatók rászokhattak a fizikai érintésre, erőteljes igazításokra és akár még a testi fenyítésre is. A nők szerepe a jógagyakorlásban valahol Krishnamacharya munkásságának köszönhetően vált jelentősebbé. Neki voltak női tanítványai, nem csak indiaiak, hanem nyugatiak is. Krishnamacharya általában egy-egy személlyel foglalkozott egyszerre, és az igazításokat nem helyezte annyira előtérbe, bár vannak képek és videók róla, melyeken a lányait és a fiú tanítványait igazítja különböző jógapózokban.
B.K.S. Iyengar volt az első indiai guru, aki nagy számú nyugatinak oktatta a jógát. Az igazítások azonban az ő oktatásában sem játszottak kiemelkedő szerepet. Ő inkább eszközöket használt és azok segítségével húzta-nyomta bele az embereket a kívánt testhelyzetbe. Ha igazított, akkor gyakran lábbal, vagy kézzel, de a testével nem igazán nehezedett rá a gyakorlókra.
Az ászana-igazításoknak azt a fajtáját, amelyet a videóban látunk, és amelyeket több-kevesebb módosítással szinte minden Ashtanga-oktató végez ma világszerte, Pattabhi Joisnak köszönhetjük. Ő sok esetben a teljes testsúlyával vagy fizikai erejével igazított, ráfeküdt a tanítványokra, és esetenként azt is mondanám, hogy az igazításai nem voltak a legbiztonságosabbak, számos esetről tudunk, amikor a gyakorlók megsérültek egyik vagy másik igazításnak köszönhetően. A biztonságos igazítás azonban egy másik bejegyzés témája, most maradjunk annál, hogy mi az etikus.
Véleményem és tapasztalataim szerint, bár a nyugati és amerikai emberek valamennyire toleránsabbak aziránt, ha idegenek vagy a jógaoktató megérinti őket, még ha ellenkező nemű is, valahol mégis érdemes meghúzni a határt. Férfi tanárként nem javaslom sem azt, hogy a nők mellét vagy nemi szervét fogdossuk, sem azt, hogy a saját nemi szervünket hozzádörgöljük ezekhez a pontokhoz. Nyilván a női tanárok sem ellenőrzik manuálisan a férfiak múla bandháját, ahogy az egyik elhíresült képen Pattabhi Jois teszi a hölgyekkel. De még azonos nemű oktatók esetében is kerülni kell a nemi szervek érintését. Amúgy meg nem is indokolt, hiszen igazítani a csontosabb részekkel érdemes, illetve a gyakorló csontjait kell a megfelelő pozícióba hozni egymáshoz képest, és nem a lágy részeket kell rángatni.
A fenék valamennyire más téma, mert nagy kiterjedésű izmok borítják, és nagyon nehéz a medence pozícióját beállítani, ha kerüljük a farizmok érnitését. Természetesen érdemes előre tisztázni a vendéggel, hogy meg fogjuk érinteni, és ezt ne értse félre, ugyanúgy, mint egy masszázs esetében. A masszőröknél is létezik etikai kódex, amit egyesek betartanak, mások néha átlépnek, ha éppen olyanjuk van. Úgy is lehet erős és hatékony igazításokat alkalmazni, ha elkerüljük a nemi szervek érintését vagy összedörzsölését. A hatha-jógaóra nem tantra-óra, ahol esetleg irányított nemi aktusra is sor kerül, persze a résztvevők beleegyezésével. Jógaóra közben azonban érdemes törekedni a félreérthető helyzetek elkerülésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése