"Őrizd meg a hitedet: a kettlebell-edzés hét aranyszabálya
Ezeket a dolgokat sokszor ismétlem, de nem vagyok a legnagyobb bajnok ebben a sportban, és ahhoz képest, hogy mennyi erőfeszítést teszek és áldozatot hozok minden nap, éppen hogy elégedett vagyok az eredményeimmel.
Azonban, mióta elkezdtem a girevikek életét élni három és fél évvel ezelőtt, úgy érzem, hogy szenvedéllyel és rendíthetetlen hittel csinálom azt, amit csinálok, a családdal és a munkámmal kapcsolatos kötelezettségeim ellenére. Egyértelmű, hogy nem akarom megmondani másoknak, mit tegyenek, de azt elmondhatom, hogy mi az, ami nekem működik, mentálisan. Itt van a hét pont, különösebb sorrend nélkül.
1) Úgy szoktam lemenni a pincébe edzeni, mint ahogy a templomba megy az ember. Ez az edzőterem, bármennyire is egyszerű, de ez az én szentélyem. Tisztán kell tartanom, például azáltal, hogy kikapcsolom a közösségi médiát.
2) Senkit sem dicsőítek. Amikor felfedeztem ezt a sportot, olyan voltam, mint sok európai, akiket elkápráztatnak az nagy orosz versenyzők és az eredményeik. Természetesen sokukat tisztelem, de úgy döntöttem, hogy lerázom magamról azt a szolga-mentalitást, mellyel egyesek úgy követik e sztárok mondásait, mint a kinyilatkoztatást. Választottam egy edzőt, vagy igazából ő választott engem, és bár én is olvasok szakkönyveket és nézem a videókat, a saját utamat követem, és nem hasonlítom magamat másokhoz.
3) Maradj egyszerű! A kezdők gyakori hibája az, hogy mindenben jók akarnak lenni. Tipikus dolog, hogy elmennek az edzőterembe, és súlyt emelnek, hogy javuljon a teljesítményük a kettlebell-emelésben. De ha abban akarsz fejlődni, nos, hát akkor emeld a kettlebellt! Nem azáltal fogsz többet emelni, hogy csinálsz negyed fekvenyomást 135 kg-val. Inkább csak ki fogsz fáradni.
4) Semmi politika. Azért választottam ezt a sportot, mert szeretek edzeni, és az a fajta erő-állóképességi erőfeszítés jól fekszik nekem. De nem szeretnék egyik szövetség mondókájának sem hinni (nem vagyok tagja egyiknek sem), és nem érdekel a befolyásuk és a vitáik. Szabad vagyok, és csak olyan sprtolókkal szeretnék versenyezni, akik keményen dolgoznak, tisztán csinálják, ahol szeretettel várnak és akiket én is tisztelek.
4) Semmi politika. Azért választottam ezt a sportot, mert szeretek edzeni, és az a fajta erő-állóképességi erőfeszítés jól fekszik nekem. De nem szeretnék egyik szövetség mondókájának sem hinni (nem vagyok tagja egyiknek sem), és nem érdekel a befolyásuk és a vitáik. Szabad vagyok, és csak olyan sprtolókkal szeretnék versenyezni, akik keményen dolgoznak, tisztán csinálják, ahol szeretettel várnak és akiket én is tisztelek.
5) Ha órákig emelgeted a kettlebelleket, az fáj. A hosszútávfutás fáj. Meginni pár sört, miután a gyerekek elaludtak, bizonyára kellemesebb, mint nyújtani. De én ezt az életet választottam és nem várom, hogy bárki is sajnáljon ezért.
6) Senki sem tökéletes önmagában. Amikor más sportolókkal találkozom, akkor igyekszem segíteni nekik így vagy úgy, máskülönben inkább csendben maradok. Nem vagyok jobb senki másnál az életben, de igyekszem magas erkölcsi sztenderdet képviselni ebben a sportban.
6) Senki sem tökéletes önmagában. Amikor más sportolókkal találkozom, akkor igyekszem segíteni nekik így vagy úgy, máskülönben inkább csendben maradok. Nem vagyok jobb senki másnál az életben, de igyekszem magas erkölcsi sztenderdet képviselni ebben a sportban.
7) Ne küzd egymagadban! Én apa vagyok, és sohasem kezdenék bele egy felkészülésbe a feleségem beleegyezése nélkül, sőt, még a legnagyobb fiamnak is elmagyarázom. A kettlebell-sport mentális sport, és lehetetlen lenne sikereket elérnem a szeretteim támogatása nélkül."
Raphael Pomey gondolataihoz még a következőket tenném hozzá: Egyedül, otthon edzeni hihetetlenül nehéz, ezért hatalmas respect neki, hogy így is fel tud készülni a versenyekre. Csapatban edzeni, egy edző személyes irányítása alatt, vagy legalább egy edzőtárssal már sokkal könnyebb, mert segít átlendülni a holtpontokon. Szóval ha valaki szeretne belekezdeni ebbe a sportba, csak akkor tegye ezt egyedül, ha egyáltalán senkivel nem tud együtt edzeni a fizikai környezetében. A kiegészítő gyakorlatokkal kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy egy kezdő esetében, aki még nem rendelkezik elég kondival, fontos szerepet töltenek be, persze nem annyira fontosat, mint maguk a kettlebell-gyakorlatok. Egy haladónál a kondi már kevésbé hangsúlyos, ő jól tud fejlődni akkor is, ha az ideje 80%-ában csak kettlebellel dolgozik. Ja és ezt a sportot sohasem késő elkezdeni, még 40-50 éves kor felett is bőven el lehet érni benne szép eredményeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése