"Ülő háromrészes fel-le hullám
Most
készen állunk arra, hogy átvigyük a háromrészes fel-le hullámot
a függőleges síkba. Üljünk a kedvenc meditációs ászanánkba.
Pontosan ugyanúgy osszuk fel a törzset, mint a fekvő változatban.
Az alhasat megfeszítve, először lélegezzünk bele az alhasba.
Utána a belégzés második részét vigyük a törsz középső
részébe. Végül a belégzés harmadik részét vigyük a mellkas
felső részébe. Érezzük, hogy mennyire kell megfeszítenünk az
alhasunkat, hogy a légzés feláramoljon a kulcscsontokig. Érezzük,
hogy milyen előnyös a felső tüdőlebenyek felszabadítása és
átszellőztetése, amivel a legtöbben egész életükben nem
foglalkoznak.
A
kilégzésnél azt a sorrendet használjuk, amit a gravitáció és
az apána váju (lefelé áramló életerő) diktál. Ez azt
jelenti, hogy először a mellkas felső részéből lélegzünk ki,
utána a törzs középső részéből, végül pedig a hasból.
Belégzés közben ez a hullám kiterjeszti a törzset, és így
megemeli a fejünket. Kilégzés közben pedig előrehajlítja a
törzset, és így a fejünket előre és lefelé mozgatja. Ez a
hullám teát úgy mozgatja a felsőtestünket, mint amikor egy
beduin tevegel.
Ha
több, mint néhány percig használjuk ezt a hullámot, észre
fogjuk venni, hogy túlzottan tamaszikussá teszi az elmét a
kilégzés végére. A kilégzést az apána váju irányítja,
és ez a „természetes” hullám felfelé mozgatja a
tudatosságunkat belégzés közben, és lefelé kilégzés közben.
Ezért nem alkalmas magasabb szintű jóga-tevékenységhez, például
komoly pránájámához vagy meditációs gyakorlathoz, de
néhány alkalommal végre kell hajtani az összes lassú
pránájáma-gyakorlat elején és végén. Az apána váju
felfelé fordítására hagyatkozunk, hogy a Kundaliní felemelésének
egyik hajtóműveként használjuk, és pontosan ez az, amit a
következő hullámmal elérhetünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése