A Jóga-korunta egy sokat emlegetett jóga-írás, melyet az Ashtanga vinyásza jóga alapjának tekintenek. Maga Pattabhi Jois is sokszor említette ezt a művet, de bevallotta, hogy magát a kéziratot ő sem látta. Az alábbiakban tekintsük át a Jóga-koruntával kapcsolatos "tradicionális" történetet, illetve vegyük számba a tényeket, és az azokon alapuló hipotéziseket, hogy létezett-e ez a mű, és ha igen, akkor mit tartalmazott. Az egyik forráscikk James Russell blogbejegyzése lesz, a másik pedig Grimmly blogja, ahol szintén boncolgatja ezt a témát. Egy korábbi blogbejegyzésben már én is foglalkoztam vele.
Russell a következőképpen összegzi a Korunta történetét:
Az 1920-as évek végén Krishnamacharya, a nagy jógamester meglátogatta a kalkuttai könyvtárat fiatal és lelkes tanítványával, K. Pattabhi Joissal. Az elveszettnek hitt Jóga-korunta kéziratát keresték. Meg is találták a szöveget, melynek szerzője egy Vamana Rishi nevű bölcs volt. A szöveget pálmalevelekre jegyezték le, és a hatha-jóga dinamikus, erőteljes módszerét írta le részletesen.
Az írásban bizonyos sorrendbe voltak szedve az ászanák (krama), és összekötő mozdulatok, a megfelelő légzés, az energetikai zárak és a tekintet fókuszálása foglalta az egészet a vinyásza rendszerébe. A "vinyásza" kifejezés egyébként a klasszikus zenével és tánccal foglalkozó szanszkrit írásokban is előfordul.
Egyes változatok szerint a pálmalevelek Patandzsalí Jóga-szútrájának középkori változatával voltak egybekötve. Ezért is kapta később a rendszer az Ashtanga vinyásza jóga nevet. Gregor Maehle is megemlíti, hogy az erőteljes ászana-gyakorlási rendszert a Jóga-szútra tanulmányozásával kell kiegészíteni.
Miután Krishnamacharya lefordította és értelmezte a szöveget, megtanította a módszert Pattabhi Joisnak. A történet utolsó része az, hogy a Korunta nem sokkal később szétesett, vagy megrágták a hangyák, és így senki más nem látta többé, Krishnamacharya és Pattabhi Jois kivételével.
Grimmly a következőket teszi hozzá: Krishnamacharya számos jógaírást tanult meg hallás után a mesterétől, Ramamohan Brahmacaritól. Egyesek szerint a Jóga-korunta is köztük volt, és ő mondta Krishnamacharyának, hogy az általa átadott szöveg kéziratát megtalálja a kalkuttai könyvtárban. Azt, hogy Krishnamacharya tudott a műről, és valószínűleg a tartalmát is ismerte, az támasztja még alá, hogy a Jógászanagalu című, 1941-ben kiadott könyvének forráslistájában a negyedik helyen szerepel egy Jógakuranti című írás. Ez természetesen még nem bizonyítja azt, hogy Krishnamacharya meg is találta a kéziratot, illetve, hogy annak a későbbiekben is fennmaradt valamilyen másolata.
Russell a következőkre jutott a Jóga-koruntával kapcsolatos kutatásai során: Vamana Rishiről mint szerzőről semmiféle említés nincs sehol, tehát elképzelhető, hogy ha létezett is ilyen című írás, akkor valaki más volt a szerzője.
A Hatha-jóga Pradípikában említve van egy Kurantaka nevű jógi, aki Szvátmáráma tanítványi vonalának egyik előző tagja volt. A Hatha-jóga Pradípiká tíz fejezetből álló, részletesebb változatában (melyet a Lonavla Yoga Institute adott ki 2006-ban) szintén említve van Kurantaka, és egy írást is tulajdonítanak neki, "Kápála Kaurantaka Jógábhjásza Paddhati" címmel. Ennek a könyvnek csak egy példánya maradt fenn kéziratos formában, mely 112 jógapózt tartalmaz. Ezek egy része azonosítható az Ashtanga-jóga ma ismert első és második sorozatának pózaival.
A szöveget értelmező kutatók szerint a hatha-jóga egy dinamikus verzióját írja le, ami sok elemében (például a kezek közötti előre-hátraugrás) erősen hasonlít a Krishnamacharya által tanított vinyásza rendszerhez. Russell tehát arra a következtetésre jut, hogy ez az írás azonos lehet a legendás Jóga-koruntával, és az is elképzelhető, hogy Krishnamacharya látta és olvasta a szöveget, mivel a kézirat jelenleg Punében található.
Közbeszúrhatjuk még azt is, hogy a könyv köteleken lógva végzett jógagyakorlatokat is megemlít, amiket később B.K.S. Iyengar is alkalmazott. Ráadásul Iyengar a falról lelógó köteleket Jóga-koruntának nevezte el.
Most pedig következzen az én konklúzióm: Elképzelhető, hogy ez a 14. századi írás (ami valamikor talán lefordítva is megjelenik), tartalmazza a vinyásza-gyakorlás valamilyen változatát, de az szinte biztos, hogy az Astanga-jóga sorozatai, ahogy ma ismerjük és gyakoroljuk őket, számtalan változtatáson estek át az idők során. Tehát nem kell erőlködni azon, hogy mi a "hiteles" és "tradicionális" változat, mert az nincs kőbe vésve, és mindig is változni fog. Az ászana-gyakorlás számtalan változáson megy keresztül az idők során, és mindez csak egy szegmense az egész Ashtanga-rendszernek, amit Patandzsalí létrehozott. Grimmly a következő szavakkal fejezi be blogbejegyzését:
"A Jóga-korunta legendája persze nagyon izgalmas, de végső soron csak egy dolog, ami eltereli a figyelmünket, ugyanúgy, mint bármilyen rögzített módszertan, melyek végső soron az irányítás eszközei, és ideális esetben az a feladatuk, hogy eltereljék a figyelmünket addig, amíg ki nem fejlesztjük a fegyelmet, minekutána túl is léphetünk rajtuk. Nincs kétség afelől, hogy minden, amit a Jóga-koruntából átvennénk, ha megtalálnánk azt, csak annyi lenne, ami a gyakorlással kapcsolatos jelenlegi megértésünket alátámasztja, és így még egyszer hamar elfeledkeznénk róla. A Jóga-korunta jelenléte a hiányában érezhető a legjobban.
Felébredt bennünk a tudatosság, és vele együtt az a képesség, hogy a tudatosságot önmaga felé fordítsuk. Ehhez lehetőségre, fegyelemre, figyelemre és időre lesz szükség.
A légzés lelassítása az ütközet előtt egy univerzális elv. Ülj le, lélegezz, legyél jelen... Ez a születési jogod, és nem kell hozzá szöveg vagy tanár."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése