Serbia Open beszámoló

Múlt szombaton zajlott az első Serbia Open kettlebell verseny Novi Sadban, melyen több magyar versenyző is részt vett. Budapesti csapatunkból csak én tudtam elmenni, így mér péntek este le kellett utaznom Kecskemétre, hogy másnap korán reggel indulhassak Laciékkal Novi Sadba. Oda is értünk a mérlegelésre, majd egy néptáncegyüttes nyitotta meg a műsort. Elég nagy feneket kerítettek szerb kollégáink a rendezvénynek, de mi már azt vártuk, hogy mikor lökhetünk. A lökésem a tervnek megfelelően sikerült, 60-at löktem hat perc tíz másodperc alatt, utána letettem a golyókat. Volt már több tavasszal, 77-et is löktem, de most tízes tempóval készülünk a Világbajnokságra, ott megpróbálom a száz ismétlést. Laci is jót lökött mellettem, 133-at a dupla 24-gyel, de még ő sem tudta behozni Gregor Sobocant, akivel mint utóbb kiderült, egy súlycsoportba osztottak minket, pedig ő minimum tíz kilóval nehezebb, mint mi. 

Peti is szépen lökött, 86 ismétléssel zárta a szettjét. A kiskunhalasiak és a lányok is szép eredményeket csináltak. A lökés és a szakítás között némileg hosszú idő telt el, újra be kellett melegíteni, mire odajutottunk. Nekem nem sikerült most sem átlépnem a bűvös 110-es határt szakításban, 109 ismétlés után elrepült a golyó a bal kezemből. Laci viszont 215-öt szakított. Peti is jól ment a következő flightban, 155 szakítással zárt. Ez a második helyre volt elegendő az ő súlycsoportjában. Én már 140-et is csináltam edzésen 24 kg-val, de ez valahogy versenyen nem jött még eddig össze. Remeg a lábam közben, idegesebb vagyok a szakításnál, mint a lökésnél. 

Amikor lementek a flightok, volt még negyven perc szünet, ezalatt az eredményeket összesítették, és az okleveleket irogatták. Hogy a verseny negatívumait is csokorba szedjem: egyrészt nem voltak előző nap kihirdetve a flightok, hanem aznap nyomtatták és akasztották ki a falra, méghozzá több részletben. Így az ember nem tudta, mikor fog következni. Másrészt a számlálók és az órák többször megálltak a flightok közben, ami a versenyzők számára nagyon zavaró volt. Valahogy nem működött jól a szoftver, bár a nap második felére már megjavult. A harmadik dolog az idő húzása volt. A csapatversennyel, eredményhirdetéssel meg mindennel együtt kb 6-ra végeztünk, és így elég későn tudtunk hazaindulni. 

A csapatversenyben voltam ezúttal a legsikeresebb. Gál Peti kezdte, három perc alatt 28-at lökött, majd én átvettem és 32-t csináltam. Utánam Suhajda Laca jött, majd Bujáki Peti, végül pedig Barcsik Laci. Ott vagyunk a képen mindannyian. Így 219 lökéssel összesítésben harmadikak lettünk Szerbia és Szlovénia után, és Horvátországot megelőzve. A súlycsoportomban biathlonban negyedik lettem, azaz utolsó, előttem egy szerb srác végzett, 15 ponttal előzött be. Vagyis ha megvan a 140 szakítás, vagy ha löktem volna mondjuk 80-at, akkor a dobogóra állhattam volna én is. A második Laci lett, első pedig Gregor Sobocan. 

A lényeg az, hogy a terv meglett. A szakításban kéne még javítani, a jövő heti Kiskunhalas Openre 80 lökést és legalább 120 szakítást terveztem be. A hazaút is kalandos volt, legalábbis abban az értelemben, hogy a határon beleszaladtunk egy dugóba. Így lekéstem az utolsó vonatot, kénytelen voltam még egy éjszakát a kecskeméti edzőteremben tölteni. Mindegy, az a lényeg, hogy megjártam, és megtettem, amit tudtam. Legközelebb igyekszem még jobbat hozni!