Hát talán azzal kezdeném a szombati, egyébiránt minden tekintetben remekül megszervezett verseny beszámolóját, hogy kéthetente versenyezni azért nem olyan nagy fun. A havi egy is necces, de viszont ritkábban, mint 3 havonta meg nem egészséges. Hogy miért? 2 hete voltunk a Serbia Open versenyen, ahol egész jó eredmények születtek, bár én az ottani teljesítményemmel sem voltam annyira megelégedve. Viszont utána nem volt idő pihengetni, lement egy hét kemény edzés, ezen a héten pedig már csak lazáztunk, hogy kipihenjük magunkat az edzésre. És az idegrendszernek így sem sikerült teljesen regenerálódnia, legalábbis én alulmúltam önmagamat.
Kezdjük akkor magammal: 8 perc, 80 lökés volt betervezve, ehhez képest 5 perc után már az életbenmaradásért küzdöttem, és 66 lökés után le is kellett tennem, mert már képtelen lettem volna még egyszer kilökni a golyókat. Szóval 7 perc, 66 ismétlés volt a lökés szettem. A szakításig majdnem három óránk volt pihenni, de így sem tudtam még a két héttel ezelőtti 109 ismétlésemet sem megcsinálni, 100 ismétlés után elszállt a golyó. Ennyit rólam. Remélem Torinóra jobban összejönnek a tervek! Viszont talán a technikám javult valamelyest, legalábbis úgy éreztem.
Sanyi viszont remekelt, és ennek igazán örülök! Ez volt a második biathlon versenye 24-el, és nagyon sokat javított áprilishoz képest. 8 és fél perc alatt csinált 80 lökést, Torinóra 100 a terv. A szakításban végigcsinálta a tíz percet, 141 ismétléssel végzett. Úgyhogy első lett, én pedig második a súlycsoportomban Barcsik Laci mögött.
Emese két számban is indult, 2x16 kg-s hosszú ciklusban 46 ismétléssel első helyen végzett, 16 kg-os szakításban pedig 124 ismétléssel a harmadik helyen. Az egyéni flightok után jött a csapatverseny, amelyben 3 fős csapatok indultak, a lányok 2x8 kg-val költek, a fiúk pedig 2x20-al. Emese Anitával és Szilvivel indult közös csapatban, így egy Budapest-Cegléd-Kiskunhalas koprodukciót megvalósítva meg is nyerték az első helyet, 3 perc alatt 280 ismétléssel. A fiúknál mi versenyeztünk Hoffmann Sanyival kiegészítve, a kecskeméti és a kiskunhalasi csapattal. Pár ismétléssel maradtunk le a második helyezett Halas mögött, de így is 139-et csináltunk összesen 9 perc alatt. 20 kilóval csapatversenyezni összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, mint 24-el. 49-et löktem 3 perc alatt, de ma alig van izomláz a hátamban. Hoffmann Sanyi 34-et, Jakab Sanyi pedig 56-ot csinált. 24-el viszont totális meghalás a csapatverseny. Na mindegy, majd megerősödöm, és akkor az is lazán fog menni.
A terem, a szervezés, a pólók, stb., minden profi volt, reméljük lesz még verseny Kiskunhalason. Külföldi versenyzők is voltak, de biztos, hogy legközelebb még többen jönnek majd. Egy hónapunk van a torinói IGSF VB-ig, addig még bele tudunk tenni négy hét kemény felkészülést. Remélhetőleg ott is jó eredményeket ér el a magyar csapat, 11-en veszünk részt a világbajnokságon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése