Elviselhetetlen ember vagy?

Ez egy eléggé kellemetlen kérdés, és általában pontosan azok nem teszik fel maguknak, akikre érvényes a dolog. Illetve ha a környezetük gyakorta jelzi is nekik ezt a dolgot, hogy változtatniuk kellene a viselkedésükön, inkább visszatükrözik azt az őket körülvevő emberekre, és bennük látják a rendszeres konfliktusaik okát. A szankalpáról szóló bejegyzésemben már emlegettem azt, hogy vannak olyan színészek, akikkel nem szívesen dolgoznak együtt a rendezők, sőt, az egész stáb utálja őket elviselhetetlen viselkedésük miatt. Persze a művész, és főleg a színész az egy speciális fajta ember, de használjuk most ezt az esetet példaként.

Ha tehetséged, befolyásod, hatalmad van, esetleg népszerű vagy gazdag vagy, ez okot adhat arra, hogy egoistává vagy narcisztikussá válj. Ezzel azonban azt fogod elérni, hogy egy csomó ember meg fog utálni, hiszen főleg a közszereplők, celebek esetében az emberek szerepmodellek után kutatnak, akire fel lehet nézni, akit utánozni lehet. Viszont ha elterjed róla, hogy egy elviselhetetlen alak, akkor a rejtett irigységét is számtalan ember fogja az adott híresség irányába fordítani. 

De mondjuk azt, hogy te csak egy hétköznapi ember vagy, akinek a befolyása nem terjed túl a személyes ismerősein, kollégáin, családtagjain. Ebben az esetben sem mindegy, hogy megtanulsz-e viselkedni, vagy elviselhetetlen maradsz. Nem csak azért, mert az elviselhető, sőt, segítőkész, figyelmes, empatikus ember szerethetőbb, könnyebben bizalmat szavaznak neki, és ha kér valamit, akkor könnyebben talál zöld utat magának, mintha közutálatnak örvendene. Sőt, én személy szerint nem igazán szeretem az olyan embereket, akik érdekből roppant kedvesek és figyelmesek tudnak lenni, de valójában nem érdekli őket a te bajod és nem szeretnének segíteni, csak ha az nekik megéri. 

A normális viselkedés és empatikus kommunikáció szerintem nem csak egy felszínes máz, legalábbis akkor hiteles, ha szívből jön. Márpedig ha eddig csak magaddal foglalkoztál és a sérelmeidet hangoztattad, vagy elvártad, hogy a környezeted mindenben alkalmazkodjon hozzád, akkor itt az ideje, hogy elkezdj nyitni egy kicsit, és másokra is koncentrálni. Enélkül nem fognak igazán működni a kapcsolataid, nem fogsz tudni valódi partner, szülő, kolléga vagy barát lenni. És nem mellesleg ez a valódi spiritualitás felé vezető út is: ha megtanulod másokban is értékelni az önvalót, felfedezni azt az egyedülálló értéket, ami bennük rejlik, és amit hozzátesznek a világhoz, akkor saját magadra is könnyebben rá fogsz tudni találni. A népszerűség nem egy cél önmagában, de ha néha megkérdezed a körülötted lévőket, hogy hogy vannak, és mi van velük, és meghallgatod őket, máris hálásak lesznek neked. Ellenben ha nem törődsz azzal, hogy a narcisztikus megnyilvánulásaid milyen nyomot hagynak másokban, akkor számos rejtett ellenségre tehetsz szert. Ugyanis az emberek esetleg hajlandóak elfelejteni azt, amit mondtál nekik, de azt sokkal nehezebben fejetik el, hogy milyen érzést váltottál ki belőlük. Ha ez az érzés jó, akkor más esetben is nyitottak lesznek feléd, míg ha kellemetlen, akkor következő alkalommal már bekapcsol a tudatalatti védekező mechanizmusuk, és zárkózottabbak lesznek veled, hogy elkerüljék a várható kellemetlen élményt. 

Valahogy kiment a divatból az udvariasság, előzékenység, közvetlenség, figyelmesség. Az emberek sokkal szívesebben töltik ki a frusztrációjukat valakin, akinek esetleg már amúgy is éppen elég baja van, ahelyett, hogy enyhíteni próbálnának a szenvedésén, ha tudnak. Jó lenne visszahozni ezt a divatba, önmagunk és egymás érdekében.