"A figyelem az izmok felé fordult, és különböző módszereket, például masszázstechnikákat alkalmaztak az izomfeszültség oldására. A leghatékonyabb módszer, amit manapság is alkalmaznak, bekerült az úgynevezett izomrelaxációs terápia rendszerébe. Ebben a terápiában az alany nem passzív befogadó, hanem aktív (dinamikus) résztvevő. Ez a technika megmutatta, hogy az izomfeszülés feloldásának leghatékonyabb módszere az, ha először növeljük a feszültséget az izomcsoportban azáltal, hogy erőteljesen és maximálisan megfeszítjük az adott izmot, majd lassan lazítjuk el. Így a beteg nem csak az „elengedés” élményét tapasztalta meg, hanem tudatossá vált azokról a feszültséggócokról, melyeket előtte (esetenként hónapokig vagy évekig) észre sem vett.
A
múla
bandhát
a fentiekben ismertetett izomrelaxációs terápiához nagyon hasonló
módon kell végezni, és a hatásai is párhuzamban állnak. Ez azt
jelenti, hogy a gát testéhez kapcsolódó több izmot is
összehúzunk és megtartunk egy darabig, utána pedig ellazítjuk.
Ezzel a folyamattal együtt jár a fizikai és a mentális
feszültségek elengedése is.
A
pszichoemocionális kapcsolat
A
múla bandhát relaxációs terápiának tekinteni azonban
csak egy részleges megértést jelent, mivel, ahogy már láttuk, a
múla bandha elsődlegesen nem fizikai gyakorlat. A fizikai
összehúzás csupán annak a módja, hogy megérezzük az
energetikai összetevő helyét. Ekkor kezdődik a valódi munka.
Stimuláljuk a tudattalan elmét, hogy az elnyomott mentális energia
felmerüljön a tudatosság szintjén, ahol már különböző
jóga-gyakorlatokkal befolyásolhatjuk, például a belső csend
gyakorlásával, vagy a belső élmények ellazult megfigyelésével,
melyben jelen van az irányítás eleme is.
Az
érzelmi energiának ezt a felszabadítását abreakciónak nevezik a
modern pszichológiai terminológiában, és olyan pszichológusok is
alkalmazták, mint Freud, Bruer, Brown és mások. Freud felfedezte,
hogy a múltbeli traumák emlékek felidézése haszontalan volt a
pszichoterápiás folyamatban, hacsak közben nem történt meg az
érzelmi energia felszabadítása. Ez azt jelenti, hogy a páciensnek
tudatosan újra kell élnie az élményt, és közben megszabadulnia
a szétszóródott, de funkcionálisan el nem oszlott energiától,
amely fájdalmat és szenvedést eredményez."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése