Az elme és a lélegzet

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ebből a tiszta energia-állapotból a Sakti elkezdett vibrálni és egyre bonyolultabb rezgésminták alakultak ki, mint például a hanghullámok, fényhullámok és gondolati hullámok. Ezek a hullámok és rezgésminták egyre sűrűbb formában kristályosodtak ki, és így nyilvánultak meg a csillagok, a galaxisok, univerzumok, atomok, molekuláris szerkezetek, az összes vegyi elem és izotópjaik, valamint a levegő, tűz, víz és föld. Fontos megérteni, hogy a teremtés megnyilvánulása a tiszta tudattól kezdve a az intelligencián és energián át a föld és az anyag legsűrűbb elemeiig rezgésminták és hullámok által jött létre. Éppen ezért az egyéni tudat újra felemelkedése a az isteni tudatig leghatékonyabban a hullámok és rezgésminták által jön létre. Egyes hullámok, amiket használni fogunk, a mantráknak nevezett bioplazmikus hanghullámok lesznek. Erről a 10- fejezetben esik bővebben szó. Ebben a fejezetben pedig a légzéshullámok és a gondolati hullámok kölcsönhatására koncentrálunk.

Az ájurvédában az elmét tekintik a fizikai és mentális problémák alapvető okozójának. De magát az elmét a lélegzet működteti. Nézzük meg például egy gyertya lángját, amikor nyitva van az ablak. Lengedezni fog a szélben. Azonban, ha a levegő megáll, akkor a láng is mozdulatlan marad. Itt a lángot az elméhez hasonlíthatjuk, mely ugyanúgy nyugodt, ha nem mozgatja a prána szele. Amikor a prána mozog, akkor az elme is megmozdul. Ebből a megértésből született a pránájáma, a légzés jógikus iskolája. A pránájáma az életerő (prána) irányítását jelenti az elme irányítása érdekében.

A légzés és az elme kapcsolatának megértése eredményezte a dháranát is. A dháraná a gondolatok tudatos irányítását jelenti, ami önmagában az életerő irányításához is vezet, mivel, ahogy számos jóga-írás kijelenti, ahová a vritti (gondolati hullám) megy, oda megy a prána is, és vice versa (Hatha-jóga Pradípiká 4.21-25). Akkor érhetjük el a legnagyobb eséllyel a sikert, ha mindkettőt egyidejűleg az irányításunk alá vonjuk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, fontos, hogy a jóga-meditációt és a jóga-pránájámát ne két teljesen különálló gyakorlatként értelmezzük, hanem az egyik mindig kísérje a másikat. Ha a pránájámát gyakoroljuk, akkor a meditációt is vegyük hozzá, mint kiegészítő gyakorlatot, ahogy rámutattam a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvemben. Másfelől, ha gyakoroljuk a meditációt, akkor kell lennie mellette egy pránájáma-komponensnek is, ami nem csak azt jelenti, hogy megfigyeljük a légzésünket és arra koncentrálunk. Ebből a fejezetből kiderül, hogyan fejlődik ki természetesen a jóga-meditáció a pránájámából."