Az elhatározás ereje

A tegnapi bejegyzésben olvashattunk a szankalpa, vagyis az elhatározás erejéről. Maehle többféle módon fordította a szankalpát, kreatív gondolkodásnak, és koncentrált gondolkodásnak is nevezte, de szerintem a legtalálóbb az "elhatározás" kifejezés. Ugyanis sokan vannak, akik gondolkodnak, gondolkodnak valamin, de végül addig tervezik, hogy nem lesz belőle semmi. Gondolkodni, elképzelni egy adott célt, mentálisan megalkotni általában mentálisan nem elég. Például ha otthon tele a hűtő, és elképzelem, hogy milyen vacsorát fogok főzni az alapanyagokból, akármennyit meditálhatok, attól még nem fognak berepülni a fazékba és megfőni. Cselekedni kell!

A gondolkodás, belső teremtés a tervezés ideje. Amíg nincsenek pontosan megfogalmazott céljaid, és nem helyezted el a prioritási listán, addig nem tudod, hogy mit szeretnél elérni, és azt sem, hogyan fogsz helyet találni az életedben, hogy foglalkozz az elérésével. Ebben a fázisban pedig az elme könnyen be tud dobni egy, vagy akár végtelen sok kifogást. Persze annak sincs mindig értelme, hogy feltétlenül véghezvigyük, amit terveztünk, mert lehet, hogy közben már lekerül a prioritási listáról. Amennyire eltökéltnek kell lenni a céljaink eléréséért való küzdelemben, annyira késznek kell lennünk újratervezni az életünket, ha valamilyen körülmény megváltozik. 

Nade térjünk vissza az elhatározáshoz. Tehát eldöntöttük, hogy mit akarunk, és helyet is találtunk rá az életünkben, elhelyeztük a fontossági listán. Ezek után azonban cselekedni is kell a terv alapján, mert még a meditációban sem tud fejlődni az ember, ha nem gyakorolja. A szándék önmagában nem elég. 

Az elhatározás az én fogalmaim szerint azt jelenti, hogy elkötelezem magamat egy cél elérése mellett, és addig nem adom fel az erőfeszítést, amíg el nem érem. Egyre több példát látok a környezetemben arra, hogy valaki megígér valamit magának vagy másnak, aki fontos neki, aztán soha nem teljesíti be, és még csak nem is mentegetőzik. Én inkább az a típus vagyok, aki ha valamibe belekezd, azt végig is viszi. Ahhoz, hogy leküzdjük az utunkba kerülő akadályokat, szívósnak és rugalmasnak kell lenni, valamint használni kell az intelligenciánkat. Tanulni kell a kudarcokból, és nem ismételni a hibákat. Lehet, hogy többször is módosítani kell a tervünket, vagy az eszközöket, módszereket, amiket használunk, és tovább kell küzdeni, amíg el nem értük a célt. 

Egyre gyakoribb manapság, hogy az emberek nem kitartóak, hamar feladják a céljaikat, elveszítik az érdeklődésüket, a motivációjukat. Még kisebb célok esetében is megteszik ezt, annyira akaratgyengék, nem beszélve egy nagyobb célról, ami esetleg egy fél életnyi időt és számtalan áldozatot követel. Ha megéri, akkor áldozni kell, időt, energiát, erőfeszítést, és főleg mentális koncentrációt. Ha minduntalan feladjuk a céljainkat, az annak is a jele, hogy nem tudunk koncentrálni. 

Az egyik jó példa az eltökéltségre Rock, vagyis Dwayne Johnson. A jelszava: "Blood, Sweat & Respect", vagyis "Vér, izzadság és tisztelet. Az első kettőd adod, az utolsót pedig kiérdemled." Vagyis erőfeszítés nélkül nem számíthatsz sikerekre semmiben. Ő minden nap keményen edz, és ezt a mentalitását a munkájára, a színjátszásra is alkalmazza. Még ha nem is mindig a legsikeresebb filmekbe hívják, ő mindig igyekszik a maximumot adni, feláldozva akár a családjával vagy a vagyona élvezetével töltött időt. A tavalyi évben ő volt az év legjobban fizetett színésze a Forbes Magazin listáján. És nem utolsósorban, minden munkatársa munkáját értékeli, és nem egy hisztis narcisztikus művészként viselkedik a forgatásokon, mint megannyi híres kollégája. Az emberek pedig sokkal jobban szeretnek olyan emberrel együtt dolgozni, aki értékeli az erőfeszítésüket, nem pedig megalázza őket úton-útfélen.