Yogasthenics

Talán olyan tizenöt éve kezdtem el rendszeresen és tudatosan foglalkozni a mozgással, amiből a jóga már több, mint tíz éve az életem része, és remélem, hogy végig fog kísérni. Közben a saját testsúlyos edzéssel is foglalkoztam egy ideig, és mivel mind a jógában, mind a calisthenicsben a saját testsúlyunkat használjuk a gyakorlatok kivitelezésére, könnyen adódik a kapcsolat a kettő között. Az erő és a hajlékonyság kettősségéről és szerves kapcsolatáról már sokat cikkeztem, és mint tudjuk, a jógapózokban főként a hajlékonyság, az ízületi mozgástartomány növelése kerül előtérbe. Persze vannak olyan jógapózok, amelyekhez az erő, főleg a statikus erő fejlesztése szükséges, de összességében java részt statikus pózokról van szó.

A jógát sokan és sokféleképpen interpretálták és alkalmazták azóta, amióta Krishnamcharya és tanítványai jóvoltából a nyugati világ is megismerkedett az ászana-gyakorlással. Természetesen a jógának vannak további ágai is, amelyek talán még fontosabbak, mint a testgyakorlás, de a legtöbb nyugati ember elsősorban a fizikai mozgáshoz tud viszonyulni, és a jógát egy mozgásrendszernek tekinti, mint amilyen a Pilates vagy a gimnasztika.

Egyes, jógatörténettel foglalkozó kutatók szerint a modern ászana-gyakorlásunk nagyon sokat merített az Európában, majd az angol gyarmatosítás idején Indiában is elterjedt svéd gimnasztikából. Nos, lehet érveket felsorakoztatni mellette és ellene is, de maradjunk annyiban, hogy a test különböző mozgási funkcióinak fejlesztése, kihasználása területén természetes lesz az átfedés a különböző irányzatok között, legyen az a jóga vagy a gimnasztika.

Beszéljünk most egy kicsit a saját testsúylos edzésről, melyet újabban calisthenics névvel aposztrofálnak. Először volt ugye a Fegyencedzés, ami talán nem is annyira az amerikai börtönökből, mint a nagyvárosi gettók játszótereiről indult. Voltak srácok, akik edzeni akartak, de nem volt pénzük edzőbérletre, így elkezdtek húzódzkodni és tolódzkodni a játszóterek különböző mászókáin. Persze amit Paul Wade leírt a „Fegyencedzés” című könyvben, az azért nem mindenhol fedi a valóságot, hiszen mindenki tudja, hogy csak a fekvőtámasztól, húzódzkodástól, lábemeléstől és egylábas guggolástól senki sem lesz akkora, mint egy hegyomlás. De az általános, sportos testalkat és a funkcionális erőnlét kifejlesztéséhez valóban nagyon hasznosak a saját testsúlyos gyakorlatok.

Az utcai edzés, vagy Street Workout egy pár éve elkanyarodott a versenyzés irányába, ahol is a versenyzők a szertornából ismert dinamikus freestyle akrobatikus elemeket mutatnak be a rudakon. Ennek következtében, mivel súlycsoportok nincsenek, a kisebb, könnyebb súlyú versenyzők szokták nyerni ezeket a versenyeket. A statikus erőelemek, mint például a függő- és támaszmérlegek, zászlók természetesen nagyon jó erőnlétet adnak, de ezek kifejlesztésébe bizony sok mindenkinek beletörik a bicskája, és helyette inkább csak „pörögnek a rúdon”.

A calisthenicsben is vannak tehát különböző irányzatok, de ha a funkcionális erő fejlesztése a célunk, akkor például egy bordásfal vagy egy pár gyűrű szinte végtelen lehetőségeket rejthet. A calisthenics gyakorlatok szintén kevésbé okoznak ízületi kötöttséget, mint például a súlyzós edzés. Így a jógát és a calisthenicset jól össze is lehetne kötni, bár ha jól tudom, ilyen rendszert még nem hozott létre senki.

Én már valószínűleg nem is fogom, mert a jóga mellett a kettlebell sportnál kötöttem ki, és az ehhez szükséges képességek kifejlesztése is jó pár évet fog igénybe venni a részemről. Viszont van egy ismerősöm, Balatincz Miklós, aki mind a jóga, mind a calisthenics területén kiemelkedő eredményeket ért már el, és jó úton halad afelé, hogy a kettőből létrehozzon egy összefüggő rendszert (a képen is ő látható). Talán Yogasthenics lesz a rendszer neve, nem tudom. Én legalábbis izgalommal várom, hogy mit alkot, mert bár nincs új a nap alatt, mégis mindig fel lehet fedezni új összefüggéseket, és új módon interpretálni ugyanazokat az atletikus képességeket. A joga természetesen több puszta testgyakorlásnál, de a gyémántkeménységű test az alap, melyre a sikeres pránájáma- és meditációs gyakorlatot ráépíthetjük.