"Hiedelmeink olyan mértékben alakítják a valóságunkat, hogy az akár az életünkbe is kerülhet, de mindenképpen döntően befolyásolják egészségünket, jólétünket és jövőbeni párkapcsolatainkat. Ugyanakkor meg is gyógyíthatnak bennünket, boldogabbá tehetik az életünket. Ahhoz tehát, hogy elérjük és megtapasztaljuk mindazt, amire a múltban nem voltunk képesek, hiedelmeink megváltoztatása jelenti az első lépést."
A hiedelmeinket tehát nem tudjuk kiirtani vagy érvényteleníteni, de tudatosíthatjuk, hogy mi a forrásuk, és ekkor már tudatosabban felhasználhatjuk őket a céljaink elérése érdekében. Illetve induljunk ki az ellenkezőjéből - először azt kell megvizsgálni, hogy milyen módon akadályozzák a hiedelmeink a céljaink elérését.
Mielőtt ennek nekiszaladunk, vizsgáljuk meg, hogy honnan származhatnak hiedelmeink, melyek a vászaná, vagyis a feltételekhez kötött természetünk részét alkotják. Először is fakadhatnak múltbeli benyomásainkból, élményeinkből, akár előző életünkből is, amelyről esetleg nem tudunk semmit. Például ha valaki előző életében vízbe fulladt, az ebben az életében iszonyodhat a víztől, és ezt a fóbiáját nehezen tudja feloldani. Aki kis cellában raboskodott, az a szűk helyeken kaphat pánikrohamot, stb.
A hiedelmek származhatnak a kuturális környezetből, amelyben nevelkedtünk. Például egy európai ember teljesen mésképpen tekint a nőkre, mint egyes afrikai országokban nevelkedett férfiak. Mindez a vallásos hiedelmekre is erőteljesen igaz, sőt, mivel ez a terület véleményem szerint erősen szubjektív, sokan kérdezés nélkül fogadnak el és vallanak olyan vallásos dogmákat, követnek olyan szabályokat, melyek jelentőségét, eredetét nem is értik vagy ismerik. Ezért nem szokott sok értelme lenni annak, amikor két különböző vallású fanatikus elkezd vitatkozni, mert nem akarnak elszakadni a saját valóságuktól, viszont rá akarják erőltetni azt a másikra.
A hiedelmek keletkezésének harmadik forrása a jelen életünkben szerzett tapasztalatok, ismeretek összessége. Például az, akit több csalódás ért a párkapcsolatai területén, hajlamos lesz szkeptikusan vagy cinikusan viszonyulni az ellenkező nemhez vagy a szerelem eszméjéhez. Vagy az egészség, táplálkozás kapcsán számtalan véleményt, információt hallunk, és néha már-már vallási viták alakulnak ki a különböző diéták vagy egészségmegőrző, gyógyító módszerek hívei között. Az ismeretek szerzésének több módja létezik Patandzsalí szerint: a pramána (érvényes tudás), viparjaja (téves tudás), és a vikalpa (kitaláció) mind az elme változásaihoz tartoznak. Míg az utóbbi kettő egyértelműen tévútra vezet bennünket az igazság keresésében, az elsőt, vagyis a pramánát is csak korlátozottan tudjuk befogadni az elme színezettsége miatt. A pramána háromféle módon juthat el az elmébe: közvetlen tapasztalat (pratjaksa), anumána (következtetés vagy a logika használata), és ágama (másoktól kapott tudás). Mindhárom esetben tévútra vezethet minket az elme vagy az érzékszerveink.
Térjünk azonban vissza arra, hogy miképpen korlátoznak bennünket a hiedelmeink. Ha van egy álmunk, egy célunk az életben, akkor mások sikereire, tapasztalataira alapozva nagyjából fogalmat alkothatunk arról, hogy mit kell tenni azért, hogy megvalósítsuk azt. Ha töretlenül hiszünk benne, hogy ez nekünk is sikerülhet, akkor jó esélyünk van arra, hogy el is érjük, amit szeretnénk. Persze az erős hit nem helyettesíti a munkát, de legalább a motivációnkat segít fenntartani a nehézségek közepette is. Ha azonban a hiedelmeink korlátoznak bennünket, akkor az első adandó nehézségnél megrendül a hitünk abban, amit kitűztünk célul, és elkezdjük keresni a kifogásokat, vagy egyszerűen eldöntjük, hogy már nem is vonzó a számunkra az adott cél. Feladni ugyanis könnyebb, mint küzdeni. De az is lehet, hogy már a szüleink, mentoraink is kishitűek voltak, és azt sulykolták belénk, hogy "Béna vagy fiam, neked ez úgysem sikerülhet." Az ilyen szülői kondicionálást tudatosan fel kell ismerni, és ki kell irtani az elménkből, különben valóban semmit sem fogunk elérni az életben.
Még egy fajta önkorlátozó hiedelem létezik, amikor valaki megelégszik a közepes vagy gyenge teljesítményével, és inkább vállon veregeti magát, vagy a még gyengébb eredményeket elérő nagy átlaghoz hasonlítja magát. Ez az önelégedettség szintén megöli a motivációt, és meggyőz bennünket, hogy a középszerűség is kiváló eredmény, és nem kell kétségbeesni, ha egy területen nem mi vagyunk a legjobbak. Valóban nehéz a legjobbnak lenni valamiben, és aki a legjobb, az általában sohasem elégedett magával, mert tudja, hogy mi mindent fejleszthet még magában. Viszont ő a maga fejlődésével foglalkozik, és nem mások eredményein méltatlankodik. Ez a sportban is igaz: ne olyanokat keress, akik gyengébbek nálad, hogy örülhess a középszerű teljesítményednek. Ha a legjobb akarsz lenni, akkor keresd meg a legjobbat, tanulj meg tőle mindent, és utána legyél te a legjobb. Ahogy a mondás tartja: "A győztesek a győzelemre koncentrálnak, a vesztesek pedig a győztesekre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése