A Védelmező

Múlt héten a Görbetükör című írásomban említést tettem a Védelmezőről, vagyis arról a védekezési mechanizmustól, melyet elménk kialakít az őt ért traumák eredményeképpen, azzal a célzattal, hogy megvédjen bennünket a további fájdalmas élményektől. Menis Yousry ezt írja:

„A Védelmezőn azáltal óv minket, hogy állandóan változtatja az általunk viselt maszkokat – így alkalmazkodunk a fenyegető helyzetekhez.”

A félelmeink tehát javarészt olyan kondicionált reakciók, melyek a veszélytől hivatottak megvédeni bennünket, de sok esetben pontosan a szándékunk, vágyaink, álmaink, terveink megvalósításában gördítenek akadályokat elénk. Aki mer, az nyer – szokták mondani, vagyis a személyiségfejlődésünk érdekében sokszor le kell győznünk a félelmeinket, és ki kel kapcsolni a Védelmező önkéntelen reakcióit.

Ha szeretnénk megismerni önmagunkat, akkor le kell vetkőznünk önmagunkról az álarcokat, melyeket a Védelmező oly ügyesen ránk akasztgat, a ránk váró helyzeteknek megfelelően. Viszont amíg nem tudatosítjuk ezt az automatikus mechanizmust, addig nem is fogunk tudni különbséget tenni a maszkok és önmagunk között.

Számtalan olyan helyzet van az életünkben, amikor a tudatosságunk nem száz százalékosan a jelen pillanatra és az abban megvalósuló viselkedésmintánkra koncentrál. A múltba révedés, vagy éppenséggel a jövőn történő merengés közben az elménk úgymond robotpilótára kapcsol, és automatikusan átadjuk az irányítást a Védelmezőnek. Ő pedig a múltbeli rejtett vagy nem rejtett emlékekre adott reakcióinkat ismétli az újonnan bekövetkező helyzetekben is.

Bár ez egy hosszabb téma, érdemes mégis összefoglalni néhány pontban azt, hogy miképpen vehetjük vissza az irányítást a Védelmező kezeiből.

Először is meg kell ismernünk a félelmeinket, és fel kell derítenünk azokat a múltbeli, gyakran kisgyermekkorban bekövetkezett eseményeket, melyek ezeket a félelem-reakciókat belénk kódolták.

Az ilyen feldolgozatlan, befejezetlen tapasztalatokat újra fel kell idézni és már felnőtt fejjel analizálni, értelmezni kell. Ehhez sok esetben hasznos lehet egy pszichoterapeuta segítsége.

Fel kell ismernünk a bennünk zajló háborút, belső konfliktusokat, és meg kell tanulnunk másként, ítélkezés nélkül szemlélni az elménkben zajló folyamatokat és mások viszonyulását hozzánk. Ha felülkerekedünk ezeken a belső háborúkon, és nem hagyjuk, hogy a Védelmezőnk automatikusan kivetítsen bizonyos előítéleteket másokra, akkor a kapcsolatainkban is őszintébbek, kevésbé bántók vagy védekezők tudunk majd lenni.

E folyamatban sokat segíthet a jóga és a meditáció gyakorlása. A kulcs, mint mindig, itt is a tanulás, önmagunk megismerése, és a mentális folyamataink tudatosítása, kontrollálása, majd később kioltása. Patandzsali a belső konfliktuskezelések teljes módszertanát elénk tárja Jóga-szútrájában, bár a mai kor embere ezt sok esetben képtelen csak a saját erőfeszítéséből megvalósítani. Ezért lehet hasznos a pszichoterápiás segítség, mely természetesen nem helyettesíti, csupán elősegíti a saját magunk fölötti munkát.