"Vírászana
A
vírászana azt jelenti, hogy „hőspóz”. Így ültek
régen a harcosok. Mivel egy kiváló bevezető póz, a gyakorlásunk
rendszeres részévé kell válnia, mielőtt e kategória további
pózait (vagyis a meditációs pózokat) megkísérelnénk. Ha minden
nap gyakoroljuk a vírászanát, a kvadricepsz meghosszabbodik
és az összes többi meditációs pózt könnyebben el tudjuk
sajátítani. Nagyon hasznos, ha minden reggel tíz percet ülünk
vírászanában az általános ászana-gyakorlás
előtt. Eleinte polcoljuk magunkat alá takarókkal, hogy ne érezzünk
semmilyen fájdalmat a térdünkben. Ahogy a combjaink lassan
bemelegszenek és megnyúlnak, fokozatosan csökkentsük az
alátámasztás magasságát, amíg végül, esetleg évek múlva, a
földön fogunk ülni. Ez a padmászana ideális előkészítője.
Ha már képesek vagyunk a földön ülni, váltsunk valamelyik másik
pózra. Ha tudunk vírászanában ülni, akkor használjuk ezt
a meditációs gyakorlatunkhoz, amíg nem vagyunk képesek a földön
ülni alátámasztás nélkül. Ezután váltsunk az ardha
sziddhászanára vagy a szvasztikászanára, majd a
sziddhászanára és végül a padmászanára (melyek
leírása alább következik).
A
vírászana sokkal jobb, mint a széken ülés, mág abban az
esetben is, ha magas alápolcolást kell használnunk. A talpaink
fölfelé fordulnak és így természetesen felfelé folyik a prána,
míg a széken ülés közben a gravitáció mindig lefelé húzza a
pránát.
A
vírászanában ügyeljünk arra, hogy a combjaink
párhuzamosak legyenek, és ne forduljanak ki. A lábfejeknek
párhuzamosan hátrafelé kell mutatniuk, és nem oldalra, ahogy a
gyerekek szoktak ülni néha, mivel ez a térdek tönkretételének
biztos módja. A talpainknak és a sarkunknak pontosan fölfelé kell
mutatniuk, a lábujjainknak pedig hátrafelé. Tartsuk a lábainkat
szélesebben, mint a csípőt, és helyezzük közéjük egy
összehajtogatott takarót. Így, fokozatosan csökkentve a takaró
magasságát, egy idő múlva a lábaink között fogunk ülni.
Tartsuk fenn a medence előrebillentett helyzetét, amennyire
lehetséges. Ebben a pózban ez nehezebb, mint a többi meditációs
pózban. E gyenge pont miatt könnyen megeshet, hogy görnyedni
kezdünk a vírászanában, és ezért is érdemes áttérni a
többi pózra. Csak a padmászanában leszünk képesek
erőfeszítés nélkül ülni három órán keresztül, miközben a
gerincünk a támadni készülő kobrához hasonló helyzetben van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése