Padmászana

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Padmászana

Ez a legerőteljesebb jógapóz. Ezt tekintik a legjobb póznak a pránájámához ( a jógikus légzőgyakorlatokhoz), de a meditáció céljára a sziddhászana ugyanolyan fontosságú. A padmászana fontossága abban rejlik, hogy a medence előrebillen, és a gerinc a támadni készülő kobra alakját veszi fel, ami szükséges ahhoz, hogy a kígyóerő felemelkedjen. Góraksa Nátha, Gheranda és más ősi tekintélyek csak azt a változatát fogadják el, amikor a jobb lábunkat helyezzük be először a lótuszba, de T. Krishnamacharya azt javasolja, hogy váltsuk az oldalakat.a képesek vagyunk eltölteni pár percet padmászanában, akkor gyakoroljunk pár kört a könyv második felében ismertetett meditációból. Lassan fejleszthetjük a gyakorlásunkat, amíg a meditációs gyakorlatunk fő részét nem tudjuk végigcsinálni padmászanában.

Egy másik megoldás lehet, ha padmászanában gyakoroljuk a pránájámát, és sziddhászanában a meditációt. Ne terjesszük ki hirtelen az időtartamot, amit padmászanában töltünk. Csak heti egy, vagy legfeljebb néhány percet adjunk hozzá. Ez a póz nagyon erőteljes, és az egy órás üléseket a padmászanában meg kell hagyni a haladó gyakorlóknak. Ha a csípőnk teljesen nyitott, és a pránájámát, valamint a meditációt is végig tudjuk csinálni padmászanában, az még jobb. Fontos, hogy ne közelítsük meg ezt a gyakorlás elvárásokkal. Soha ne kényszerítsük bele magunkat a pózba, illetve ne maradjunk a pózban erőlködve, ha fájdalmat érzünk.

Ahhoz, hogy egyenes lábas tartásból biztonságosan fel tudjuk venni a pózt, először teljesen hajlítsuk be a jobb térdízületet, azáltal, hogy a jobb sarkunkat a jobb fenekünkhöz érintjük. H képtelenek vagyunk erre, az azt jelzi, hogy a négyfejű combizmunk túl rövid a padmászana biztonságos felvételéhez. Ebben az esetben gyakoroljuk a korábban ismertetett vírászanát a négyfejű combizom nyújtásához, vagy üljünk keresztezett lábbal. Ha viszont hozzá tudjuk érinteni a jobb sarkunkat a jobb fenekünkhöz, akkor vigyük ki oldalra a jobb térdünket, és a jobb lábfejet spicceltessük, majd fordítsuk talppal fölfelé. Most húzzuk be a jobb sarkunkat a jobb lágyékhoz, hogy továbbra is biztosítsuk a jobb térd teljes behajlított állapotát a kifelé távolított helyzetben. Innen emeljük fel a jobb sarkunkat a köldökünkhöz, beljebb hozva a térdet a középvonalhoz. Tartsuk a sarkunkat egy vonalban a köldökkel, és helyezzük a lábfejünket az ellentétes combhajlatba.

Ismételjük meg ugyanezeket a lépéseket a bal oldalon is, úgy, mintha a jobb láb még ugyanúgy nyújtva volna. Először teljesen hajlítsuk be a térdünket, míg a comb hátsó része teljes hosszában nem ér a lábszárhoz. Vigyük ki a térdünket balra, majd először helyezzük a bal bokát a jobb boka alá a talajon. Innen emeljük fel a bal lábunkat a jobb boka fölé, a köldök irányába, miközben a bal térdünket kivisszük oldalra. Ne emeljük át a bal lábunkat a jobb térd fölött, mivel ez azt jelentené, hogy kinyitjuk a bal térdízületet, ami oldalirányú mozgást eredményezne a térdízületben a tranzíció alatt. Tartsuk a bal térdízületet végig annyira behajlítva, amennyire lehet, ami által a combcsont és a sípcsont egy egységként mozgatható, rés nélkül."