A minket oktató orosz kettlebell edzők (Ivan Denisov és Denis Vaslijev) szerint egy versenyen 180-as pulzusszám fölött kell végigdolgozni a tíz percet. Míg egy edzetlen embernek elég hamar felszökik a pulzusa ilyen magasra, vagy még magasabbra, anélkül, hogy komoly teljesítményt tudna leadni, egy közepesen edzett ember pulzusa már nehezebben korbácsolható fel ennyire. Én például ma a futógépen 14 km/órás sebességnél is csak 169-re tudtam felemelni a pulzusomat. A csúcsteljesítményt tehát csak hosszú évek kemény és tudatosan felépített edzésével tudjuk elérni, nincs rövidített út.
Mindent összevetve, a komoly teljesítményt nem adják olyan könnyen, és nem is történik csoda a versenyen. Csakis a komoly, következetes munka eredményében bízhatunk, és az elme hatalmában, amely erre rá tud segíteni valamennyit. Persze, akinek a mentális eltökéltsége amúgy sem erős, az verseny közben is hamar feladja, és inkább a kényelmes, biztonsági zónában marad. De az ilyen emberek edzésen is spórolni fognak az erejükkel, nehogy "kifáradjanak" :-D.
A mai világban az online médiában jelen lévő edzők ontják magukból a motivációs szöveget, csak a kérdés, hogy minek. Az, aki a motivációs idézetek olvasásával tölti az idejét az edzés helyett, valószínűleg egész életében csak álmodozni fog arról, hogy egyszer jól kigyúrja magát. Aki viszont motivált, a nem a képernyő előtt bambul, hanem az edzőteremben dolgozik. Vasárnap reggel ritkán szoktam lemenni a terembe, mert inkább kint futok, ha jó az idő. Most azonban az eső miatt lementem, és lám, ugyanazokkal az arcokkal találkoztam, akik hétfőtől péntekig minden reggel ott vannak, pedig "csak jól akarnak kinézni". És nem motiválja őket senki, csak elhatározták, hogy a mindennapi edzést az életük részévé teszik.
Akinek megvan a motivációja, azt inkább visszafognia kell néha az edzőnek, mert hajlamosak túlhajtani magukat. Én is keresztülmentem ezeken a fázisokon az életemben. Először a semmittevés és a tespedés volt a jellemző, majd az időszakos "fogyókúra és fitness-láz", majd a mindennapi küzdés jött azzal, hogy kezdjem már végre el az aznapi edzést. Utána ez a szenvedés megszűnt olyan két-három évvel ezelőtt, és átvette a helyét a túledzettségbe hajszoló fanatizmus. Ebből kezdek lassan kijönni arra a szintre, amikor tudom, hogy mikor mennyire vagyok terhelhető, és optimálisan ki tudom használni az edzésciklusokat. Ehhez persze edző is kellett, anélkül nagyon kevesen tudják helyesen felépíteni a terhelést és elérni az edzéscéljaikat.
De azt, hogy hogyan lehet motiválni valakit, akinek nincs motivációja, máig sem tudom megmondani. Lehet, hogy ez egy veleszületett dolog, mert én például világéletemben mindenben fanatikus voltam, és ha belekezdtem valamibe, akkor elmentem a végsőkig. Vannak viszont, és sokkal többen, akik elvegetálnak, és különösebben nem erőlködnek semmin az életükben. Nem tudom, hogy az ilyen emberek felébrednek-e egyszer, és kezdenek-e valamit az életükkel, minden esetre itt van pár idézet, hátha mégis motivál valakit!
"Nézz a tükörbe, és mondd meg, hogy mi az ember, ha nincs büszkesége, és nincs tűz a szemében? Annyira elegem van az önbecsülés nélküli emberekből! Elegem van abból, hogy mindenki csak meg akar lállapodni! Miért nem hajlandó senki meghalni semmiért? Nincs szükségem indokra, el se kell gondolkodnom rajta, felállok, és megcsinálom!" /Rob Bailey/
"Évek óta kérdezik tőlem az emberek, hogy miért nem szoktam motivációs tippeket adni. A válasz: azért, mert nincsenek. Mindannyian felnőtt emberek vagyunk, vagy van motivációnk, vagy nincs." /Pavel Tsatsouline/
"Ha nincs meg a mentális kapacitásod ahhoz, hogy megszállottja legyél annak, amit el akarsz érni, akkor soha nem fogod elérni." /C.T. Fletcher/
"Ha szeretnél megnyerni bármilyen csatát, akkor egy dolgot kell megtenned. Az elmédnek kell irányítania a testedet. Soha ne engedd, hogy a tested mondja meg az elmédnek, mit tegyen. A test mindig fel fogja adni. A tested mindig fáradt, reggel, délben és este is. De a tested nem fárad el, ha az elméd nem fáradt. /George S. Patton/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése