Kézállásból
hídba és vissza
A
legtöbb tradicionális iskolában a következő hátrahajlító
elem, amit megtanulnak a dropback után, a kézállásból
hátraereszkedés és visszaemelkedés. Ezt tik-takk mozgásnak is
szokták nevezni, mivel a gyakorló a lefelé néző kutyapóz és a
híd között ugrik oda-vissza. Mielőtt elkezdjük gyakorolni ezt az
elemet, a következő feltételeknek kell eleget tenni:
- Segítség nélkül végre kell tudni hajtani a dropbacket és a felállást, legalább háromszor.
- Stabilan kell tudni tartani a fal nélküli kézállást.
Ez
utóbbi gyakorlat elsajátításának részleteivel és rávezető
gyakorlataival nem fogunk most foglalkozni, ha szükséges, vegyük
igénybe egy gimnasztika-tanár segítségét.
Kézállásból
hídba
Első
rávezető elemként a lefelé ereszkedést fogjuk gyakorolni, mivel
ezt a legtöbb ember viszonylag hamar meg tudja tanulni anélkül,
hogy baleset érné. A szabad (fal nélküli) kézállás
gyakorlásánál általában arra törekszünk, hogy a törzset és a
lábainkat teljesen függőleges helyzetbe hozzuk. Ehhez a
„vállszöget” teljesen meg kell szüntetni, azaz a karok és a
törzs közötti szögnek pontosan 180 fokosnak kell lennie. A
kézállás akkor a legpontosabb, ha a nyakunkat is függőleges
helyzetbe tudjuk hozni, vagyis leeresztjük a karok közé. Ugyanez a
követelmény érvényes egyébként a szarvángászana
(gyertyapóz), sírsászana
(fejenállás) és még a pincsha-majúrászana
(pávatoll-póz) gyakorlása esetén is.
A
kézállásból történő hátraereszkedéshez azonban meg kell
tanulnunk hátrahajlítani a törzsünket, és a lábainkat a hátunk
mögött a talajhoz közelíteni, anélkül, hogy elveszítenénk az
egyensúlyunkat. Ehhez két rávezető gyakorlatot fogunk tanulni: az
egyik a haszta-vriszcsikászana
(skorpió póz kézállásban), a másik pedig a homorított
kézállás.
Skorpió
kézállásban
Ez
a póz majdnem megegyezik az alkaron végzett skorpióval, azzal a
különbséggel, hogy a tenyereinken támaszkodunk, és a könyökök
egyenesek. Az egyenes kézálláshoz képest azonban valamivel
könnyebben meg tudjuk találni benne az egyensúlyt. Az egyenes
kézálláshoz képest a fejünket minél jobban ki kell emelni a
tarkó irányába, és a vállakat előre kell vinni az ujjhegyek
irányába. Ugyanakkor a derekunkat hajlítsuk be, a csípőhajlítókat
teljesen nyújtsuk meg, a térdeket pedig hajlítsuk be. A cél az,
hogy a lábujjainkat közelítsük vagy érintsük a fejtetőnkhöz.
Ehhez a lábujjakkal aktívan nyújtózkodni kell a fejtető
irányába, a fejtetőnket pedig emelni kell a lábujjak felé,
mintha a víz alól ugranánk ki a fejünkkel.
Minél
több időt töltünk el a pózban, annál jobban erősödnek a törzs
izmai a hátrahajlított helyzetben, és a csípőhajlító rész is
jobban megnyúlik. A gyakorlatot intenzívebbé tehetjük azáltal,
hogy bokasúlyokat használunk, azonban vigyázzunk az egyensúlyra.
Ha a behajlított lábainkkal már elérjük a fejünk tetejét,
akkor kiegyenesíthetjük a lábakat, és úgy is gyakorolhatjuk a
pózt. Ebben az esetben megmarad a hegyes vállszög, de a lábak
vízszintesek lesznek. Ez a változat a nagyobb erőkar miatt jobban
erősíti a törzset, és felkészít a hídba történő
hátraereszkedésre is, amit szintén egyenes vagy majdnem egyenes
lábakkal kell végrehajtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése