Az Ashtanga gyakorlási rendszer pedig kiváló táptalaj erre, hiszen itt hat sorozatba vannak rendezve a pózok, és ha már megbirkóztál az első sorozattal, esetleg a másodikkal is, akkor még mindig hátravan négy, egyre nehezebb ászanákat tartalmazó sorozat. Az Ashtanga gyakorlásom kezdetén úgy gondoltam, hogy évente egy sorozatot meg tudok tanulni, és valóban, három év múlva már a teljes harmadik sorozatot gyakoroltam heti kétszer. Ennek persze nem voltak meg a megfelelő alapjai, és amellett, hogy az ember ilyenkor könnyebben sérül, az is előfordulhat, hogy lelohad a lelkesedése, amint beleütközik az első komolyabb fizikai akadályokba. Talán ekkortájt, vagy még hamarabb kezdtem el a mozgás más formái iránt is vonzódni, hogy egy kis erőre is szert tegyek a jóga által elért hajlékonysághoz kiegészítésképpen.
A Thai-box és a Calisthenics után jött a kettlebell sport, amit talán azért is szerettem meg jobban az első kettőnél, mert ezt még 45-50 éves korban is lehet versenyszerűen űzni, míg a Thai-boxban nagyon sok sérülés éri az embert, ami idősebbb korban már nem olyan gyorsan regenerálódik. A calisthenics, legalábbis a versenyformája szintén hihetetlen terhelést ró az ízületekre, és ezért ebben is sikeresebb lehet egy fiatal, aki csak a trükkökre edz. Nekem maradt a kettlebell sport, ami szintén technikai sport, tehát ha nem tudod helyesen végezni a gyakorlatokat, akkor megsérülsz, és nem jutsz benne messzire. De legalább szorgos munkával ez megtanulható, és az erőnlétemet, állóképességemet is fejleszti, még vegánként is.
Sokan még mindig nem értik, hogyan fér össze az életemben a jóga és a kettlebell. Bár az igaz, hogy a súlyok mozgatása erősíti az izmokat, és ezzel együtt korlátozhatja az ízületek mozgástartományát (különösen a vállét és a csípőét), de én megmondom őszintén, hogy közvetve én ennek előnyét is tapasztalom a jóga-gyakorlásomra nézve. Egyrészt azok a pózok, mozgástartományok, melyek régebben már könnyedén megvoltak, újra kihívást jelentenek, és így az alapoktól elindulva tudok építkezni, hogy egy erős, egészséges és hajlékony testre tegyek szert. Másrészt a versenyszellememet kiélhetem a kettlebell-edzés terén, és így a jóga gyakorlására inkább rehabilitációként, fizikai és mentális terápiaként tudok tekinteni, és meg tudom becsülni, ah éppen sikerült aznap ellazultan gyakorolni. Most már sokkal könnyebb csak ott lenni és átélni az élményt, amikor jógázom, mintsem erőlködni, és hajszolni az eredményeket az ászanák terén.
A fejlődés természetesen ott van, ha gyakorol az ember, de már sokkal mélyebben és sokoldalúbban tudok viszonyulni a gyakorláshoz. Azt is jobban értem, hogy mi az összefüggés a hajlékonyság és az erő között, mert még ha ellentétesnek is néz ki a két dolog, mégis egymásra vannak utalva. Emellett nyugodtabban tudom tanulmányozni a jóga magasabb aspektusait, mint például a pránájámát, meditációt és a filozófiát, mert itt is jobban el tudok vonatkoztatni az eredménycentrikusságtól, ami például krisnás koromban is nagyon bennem volt. Emellett pedig talán többféle embernek és többféle módon tudom átadni a jógát, megértve a sportolók, vagy éppen a mozgáshiányos emberek ilyen vagy olyan terápiás, mozgásszervi igényeit. most talán jobban tudom látni azt, miként állhat a jóga az ember szolgálatába, ahelyett, hogy mindenkit egyfajta ászanaperfekcionizmus felé ösztökélnék, akár az egészségük vagy mentális harmóniájuk felborítása árán is. Ez a lazaság pedig szerintem fontosabb, mint az, hogy mennyire tudjuk a nyakunk mögé helyezni a lábunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése