Az Aranyfonál

Létezik egy olyan elképzelés, mely szerint az összes élőlényt egy energiaszál köti össze a Teremtővel, vagy Brahmannal, kinek hogyan tetszik. Ez az elképzelés a bonban, a tradicionális tibeti vallásban is jelen volt. Úgy tartották, hogy a királyok, akik isteni eredetűek voltak, csupán a napjaikat töltötték a Földön, éjszakára visszatértek az Égbe. Nem ismerték a szó szoros értelmében vett halált, hanem egy adott pillanatban varászkötelük, a mu segítségével végleg visszamentek az égbe. Egy bonpo krónika szerint mindezek a szent királyok egy fényes jelet viseltek a homlokcsontjukon, melyet a mu fénykötélnek neveztek. Haláluk pillanatában szétfoszlottak, mint a szivárvány, a lábtól kezdve, és beleolvadtak a homlokcsont fénykötelébe. Ezután a mu fénykötél beleolvadt az égbe. Egy mitikus király, Digun azonban egy párbaj során gőgjében és haragjában vigyázatlanságból elvágta saját mu kötelét, így az utána következő királyok teste már lent maradt a földön, és eltemették őket. Azóta csupán néhány szent és varázsló kiváltsága az, hogy a saját mu kötelén fel tud kapaszkodni az égbe.

E szimbolizmus nem csak a tibeti vallásban, de számos más kultúrában is megtalálható, ahol az Istent képviselő király vagy a beavatott szentek homlokát különböző isteni jelekkel díszítik. Gondoljunk csak az indiai szádhukra, akik saját hitükre jellemző saiva vagy vaisnava jelzéseket festenek a homlokukra. A jóga és a tantra tradíciójában is kiemelkedő szerephez jut a homlok (ágjá) csakra, valamint a korona (szahaszrára) csakra is. A leírások szerint a lélek a fejtetőn keresztül hatol be a magzat testébe, mely a megtermékenyülés állapotában egy sejtekből álló csőre hasonlít először. Ebebn a csőben helyezkedik el a szusumná, vagyis a központi energiacsatorna, felső végén a szahaszrárával vagy brahma-randhrával (léleknyílás), alsó végén pedig a múládhára csakrával, mely a lélek anyagba ágyazódását, inkarnálódását (in-carno - „belépni a húsba”) képviseli.

A lélek folyamatos kapcsolatban van a forrásával, a Legfelsőbb Lénnyel a szahaszrárán keretül. A különböző ezoterikus hagyományokban Aranyfonálnak is nevezik ezt az energiaszálat, mely a lelket összeköti Istennel. Ez a kapcsolat a legtöbb élőlény esetében azonban szunnyadó állapotban van, és csak a nagy szentek koronacsakrája aktív, spirituális fejlettségük miatt. Az uralkodók és vallási vezetők nagy koronéi és fejdíszei is ezt az archaikus szimbolikát fejezik ki. Az sem véletlen, hogy Digun mu kötelét ő maga vágta át (a szabad akarat szimbolizmusa, mely elfordítja a lelket az Ísvarától), és az indíték a harag (tudatlanság vagy avidjá, mely Patandzsalí szerint minden szenvedés ősforrása) és a gőg (vagyis az egó, melynek hatására a lélek irányítónak, független cselekvőnek tekinti magát).

A jógi gyakorlásának célja az, hogy tudatát a Kundaliní segítségével felemelje a fejébe, és az ágjá csakrában tartva azt elérje a szamádhi állapotát. Ha ebben a tudatállapotban hagyja el a testét, megállapodva tényleges önvalójában, akkor a lélek képes a szahaszrárán keresztül távozni, és elérheti a felszabadulást, vagy magasabb, tudatosabb létállapotban folytathatja spirituális útját. Ha azonban a tudatát leterhelik a gunák (kötőerők) és a karmikus visszahatások, akkor ezek ereje lefelé fogja húzni, és ha az alsóbb csakrákon keresztül zuhan ki a testéből, akkor az állati vagy növényi létformák felé gravitál, míg ha a középső csakrák valamelyikén keresztül (szív vagy torokcsakra - „kilehelik a lelkét”), akkor ismét emberi testben születhet meg.

A spirituális fejlődés folyamatainak ily módon megtalálható a párhuzama az energetikai struktúránkban is. Tibetben is a meditáció gyakorlataira és a halálra való felkészülésre helyezték a hangsúlyt a tanítók, néha még a halottak koponyáját is meglékelték, hogy a foglyul esett lélek könnyebben kiszabadulhasson belőle. A Kundaliní az egyik eszköz melyet segítségül hívhatunk a lélek eme utazásához, ém emlékezni kell arra, hogy ez nem egy mechanikus folyamat. Az elmének minden szamszkárától és vászanától, azaz múltbeli lenyomattól és feltételekhez kötöttségtől meg kell tisztulnia, és a karma tárházának is ki kell ürülnie ahhoz, hogy a lélek kiérdemelje a megszabadulás lehetőségét.