Az apána áramlat felfelé emelése

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"2. Fejezet

2. törvény: A felfelé emelt apána a Kundaliní és a spirituális evolúció első meghajtója

Mi az apána?

Miután megállapítottuk a Kundaliní fontosságát, és azt, hogy miképpen semlegesíthetjük a gravitáció hatását a Kundaliníre az ászana-gyakorlás közben, következőleg a különböző motorokat vagy meghajtókat fogjuk megvizsgálni, melyek segítségével felemelhetjük a Kundalinít. Sok jóga-szöveg, például a Jóga-Kundaliní Upanisad (1.64-66) arról beszél, hogy a tűz és a levegő segítségével kell felemelni a Kundalinít. Míg a tűz elemmel a harmadik fejezetben fogunk foglalkozni, e jelen fejezet a levegő komponenst tárgyalja. Az életerő, vagyis a prána tíz úgynevezett vájura, vagyis életlevegőre osztható. Ezen a ponton ebből csak kettő lesz érdekes számunkra. Az egyik a felfelé áramló életerő, melyet prána vájunak neveznek, a másik pedig a lefelé irányuló életerő, melyet apána vájunak neveznek.

A lefelé irányuló életerő (apána váju) a kilégzés formájában nyilvánul meg, ami egy lefelé mutató érzés a testben. További megnyilvánulási formái a széklet, vizelet, menstruációs folyadék, sperma kiválasztása, valamint a magzat megszülése. Így a funkciója a kiürítés. Nagyon fontos a szerepe a társadalmi működésünkben is, mivel az utódnemzés teljességgel lehetetlen e életerő nélkül. Az apána azonban a Sakti, vagyis az isteni teremtőerő előzőleg leírt kifelé és lefelé irányuló mozgásának a része. Meditáció közben meg kell fordítani és felfelé kell irányítani az apánát, hogy aktiválni tudjuk a Sakti lefelé irányuló erejében a felfelé mutató áramlatot, vagyis a Kundalinít. A Sakti és a Kundaliní igazából egy és ugyanaz a dolog, vagy ha úgy tetszik, ugyanazon érem két oldala, és azért írom e neveket nagybetűvel és nem dőlttel, mert a Nagy Istennő, az isteni teremtő erő nevei. Sakti a nagy Istennő, amikor lefelé áramlik, míg a Kundaliní ugyanez az Istennő, amikor felfelé áramlik.

Az apánát felfelé kell fordítani a spirituális gyakorlat közben. Ez nem azt jelenti azonban, hogy véglegesen felfelé kell fordítani. Igazából csak akkor szabad véglegesen felfelé fordítani, amikor bevégeztük az összes világi kötelességünket, amit a tradicionális Indiában szannyászának, az élet negyedik állomásának neveznek. Az olyan kivételektől eltekintve, mint az aszkéták és a szerzetesek, a legtöbb ember számára ez a szint 75 éves kora körül kezdődik. Ha tartósan felfelé fordítjuk az apánát, akkor nem leszünk képesek fenntartani a házaséletünket a szexuális egyesülés által, és nem fogunk tudni utódokat sem nemzeni. A normális emésztés fenntartása is nehézséget okozhat ebben az állapotban. Éppen ezért szeretném még egyszer tisztázni, hogy csak a gyakorlás időtartamára fordítjuk felfelé az apána áramlását, és nem egész napra."