A hosszú élet titka

A napokban állított fel új világcsúcsot a brit Eddie Hall deadliftben, azaz felhúzásban: 500 kilót emelt meg. Igaz, hogy utána összeesett, mert hirtelen leesett a vérnyomása és megszédült, de azért megvolt az 500 kiló! Eddie Hall brit erősember életéről olvastam egy cikket, és a következő dolgokat érdemes megjegyezni belőle: Ő maga is nagyon egészségtelen és veszélyes sportnak tartja az erőemelést és az erősember-versenyeket, főleg az ő szintjén. 190 centijéhez  172 kilót nyom, naponta 5-6 órát edz, és a többi időben folyamatosan eszik és alszik. Egy rosszabb napon 7000 kalóriát tol be, egy jobb napon 12 ezret. És ennek java része persze állati fehérje. Egy ekkora testet bajos is lenne felépíteni állati fehérjeforrások és különböző anabolikus szerek nélkül. Éppen ezért Eddie is úgy gondolja, hogy megnyeri még a World's Strongest Man viadalt, majd visszavonul, vagy valamilyen más, egészségesebb sportágat választ magának. Ekkora testméretekkel még az olyan hétköznapi mozdulatok, mint a beszállás az autóba vagy egy zokni felvétele is gondot jelentenek. A 28 éves sportoló úgy érzi, hogy nem tud már hová fejlődni, de ha kellene, akkor még húsz évig tartani tudná ezt a szintet.

Nos, remélem, hogy valamikor az élete során Eddie is rátalál a jógára, ami negyven fölött tulajdonképpen mindenki számára életmentő. A hihetetlen izomtömeg persze korlátozza az ember mobilitását, de némileg lefogyva sokat tudna fejleszteni rajta, és a szívét, valamint az emésztőrendszerét sem terhelné annyira. Igazából az emberi test nem arra lett tervezve, hogy minden nap órákon keresztül mozgasson több száz kilós súlyokat, és ezzel nem az erőfejlesztés vagy az erőedzés ellen szeretnék állást foglalni, hiszen én is művelem. De az ilyen mértékű izomzat, még ha tisztán is ki lehetne fejleszteni (értsd doppingszerek nélkül), tulajdonképen egy feldogozó üzemmé alakítja az emésztőrendszert, melynek egy nagyobb család kalóriaszükségletét kell megemésztenie és kinetikus energiává alakítania minden nap. Ez bizony hamar elhasználja a szerveket és a szöveteket. Minél többet eszünk, minél többet ver a szívünk, minél gyakrabban veszünk levegőt, és minél több kalóriát égetünk el egy nap, annál hamarabb elhasználódik a testünk. Bár a sportnak kétség kívül számos pozitív hozadéka van az egészségre nézve, és mindenképpen jobb, mint a mozgáshiány, egy bizonyos terhelési szint felett a szervezet már nem képes maradandóan, sejtszinten regenerálódni, és egyszerűen elkopik.

A sportolóknak tehát már ifjú korban hasznos lenne elkezdeniük a jógát, de negyven fölött mindenképpen. A jógából ugyanis nem lehet kiöregedni, sőt, képes lelassítani a szövetek öregedését, és konzerválni az életenergiánkat. A jóga-ászanák gyakorlásának célja nem elsősorban az izomzat vagy az állóképesség fejlesztése, bár egy edzetlen embernél ilyen hatást is kifejt. Az ászanák célja sokkal inkább az egészség megőrzése és helyreállítása, valamint az ember felkészítése a pránájámára és a meditációra. A jógi életének célja e magasabb gyakorlatok művelése, és igazából az emberi test is leginkább erre lett tervezve. Sok más dologra is alkalmassá lehet tenni, például harcra, szellemi vagy fizikai munkára, de ezeken túl elsődleges funkciója az önmegvalósítás elősegítése. A jógi az életmódjából fakadóan kevesebbet eszik, visszatartja a lélegzetét a légzőgyakorlatok közben, és ezáltal le tudja lassítani az alapanyagcseréjét. Így több ideje marad az elméjét edzeni, mintha felturbózná a fizikai testét, hogy elképzelhetetlen sporteredményeket érjen el. Én szándékosan választottam olyan sportot a jóga mellé, amelyben még 80 éves aktív versenyzők is vannak, mivel a kettlebell sportban az edzésterhelés a szervezet által kezelhető határokon belül marad. De a legfontosabb a jóga, amit senkinek sem szabadna abbahagynia, bármit is hoz az élet.