Evolúció és involúció

Gregor Maehle a meditációs könyve egyik korábbi részletében említette az evolúció fogalmát, illetve a helyette használt involúciót. Érdemes egy kicsit tisztázni, hogy mit is értünk ez alatt. A "tudományos" evolúció-elmélet ugye kisajátította magának ezt a fogalmat, mely röviden összefoglalva fejlődést jelent.

A metrialista tudomány monista alapokból indul ki: e nézet szerint csak egyetlen elv létezik, az pedig az anyag. Ennek ősállapotáról persze csak feltételezések vannak, és mivel az anyag a kutatások szerint nem tűnik tudatosnak, rögtönözni kellett egy elméleti rendszert, mely szerint az anyag valahogy összerendeződött ebből az ősállapotból, és miközben véletlenszerűen összerendeződött és differenciálódott, illetve kombinálódott, kialakultak benne azok a törvények is, melyeknek engedelmeskedik. 

Ennek a gondolatmanetnek persze se füle, se farka, szinte semmilyen ismeretelméleti kritérium szerint nem tekinthető tudományosnak. Na mindegy, haladjunk tovább. Valamikor, valahol kialakult az élet, természetesen egy primitív formában, majd ismét véletlenszerű változások számtalan során keresztül egyre fejlettebb és fejlettebb fajok jöttek létre, mígnem kialakult a gondolkodó ember. Aki persze évezredek óta nem így gondolkodik, mert ahogy Gregor Maehle is mondta, az eredeti, tiszta tudatállapotunk keresése valahol belénk van kódolva, és addig nem nyugszunk, amíg ezt megnyugtatóan meg nem találjuk. 

Összefoglalva, a darwini evolúciós elmélet csak a test, vagyis az anyagi forma fejlődésével foglalkozik, és a tudatot e fejlett élő szervezet kialakulásának melléktemékeként kezeli. "Vagyok, tehát gondolkodom, ha már ember vagyok." Röviden ennyi. Az emberiség tudományos, technológiai vagy akár genetikai fejlődése nem igazán hozott  minket közelebb a boldogsághoz, a tudáshoz vagy az örökléthez. Talán ez is lehetett annak az oka, hogy a jógik nem a kutató laboratóriumokban és az interneten keresték a Végső Igazságot, hanem a szívükben, a meditáció eszközével.

Ezt a belső spirituális utazást, keresést nevezi Maehle involóciónak, azaz befelé fordulásnak. Ez egy felfelé irányuló folyamat, a szétszórt tudatállapotból, a tudatlanságból az Önvaló megismerése és az abban való megállapodás felé vezet. 

A jóga filozófiája szerint így zárul be a kör, ami valaha elkezdődött, a tökéletesség szintjéről leesett élőlény visszatalál az önvalójához, és helyreállítja az elveszett tökéletességet. Az ind gondolkodás mindig ciklusokban, körkörös mozgásban fogalmazza meg a folyamatokat, szemben a nyugati, lineáris gondolkodással, mely szerint az emberiség a káoszból egy remélt "szebb jövő" felé tart, csak az nem világos, hogy az milyen lesz.