A
jógában és a kettlebell sportban is ugyanolyan fontos a képességek
fejlesztése, vagyis a mozgástanulás. A kettlebell sportban a jó
technikát évekig kell rögzíteni, és ha nem foglalkozunk vele,
hanem erőből próbáljuk megoldani a feladatot, akkor nem fogunk jó
eredményeket elérni, sőt, a sérülés veszélye is jóval
nagyobb. Ráadásul az ember hajlamos elkezdeni nehezebb súlyokkal
dolgozni, mivel az izmok megerősödnek. Ha viszont túl korán áll
rá a nagyobb súlyokkal történő edzésre, akkor az ízületeknek
és inaknak nem jut elég ideje hozzáerősödni a terheléshez. Ezek
sérülése pedig sokkal hosszadalmasabban gyógyul, mint az
izomsérülések.
De
most vegyünk egy példát a jógából: A fejenállás (sírsászana)
elsajátítása. Én egy lépcsőzetes módszert szoktam oktatni,
melynek fokozatait betartva az ember karja és hátizmai megfelelően
megerősödnek, valamint az egyensúlyérzék is kialakul ahhoz, hogy
lendület nélkül, biztonságosan fel tudjunk meni a fejenállásba.
Ezzel szemben a legtöbb helyen azt látom, hogy fal mellett
gyakorolják, vagy felrúgják magukat a pózba, esetleg mindkettőt.
Így viszont a megfelelő erő és koordinációs képesség nem fog
kialakulni. A fejenállás, vagy teszem azt a kézenállás, vagy
bármely haladó ászana végrehajtása egy képesség, amit akkor
lehet biztonságosan kifejleszteni, ha a megfelelő feltételek
rendelkezésre állnak. Amíg valami hiányzik, addig az alapozáson
kell dolgozni, és nem egy újabb, még nehezebb ászanát kell
próbálgatni, amíg le nem sérülünk.
Az
alábbiakban tehát összefoglalnám, hogy mik azok a feltételek,
melyek egy adott, új fizikai képesség, egy új mozgásminta
elsajátításához általában szükségesek:
1.
Izomerő. A gyakorlatban, pózban részt vevő izmoknak biztonsággal
kell bírniuk a terhelést, ami rájuk fog nehezedni. Ezt esetenként
egyszerűsített, izolált vagy rávezető gyakorlatokkal kell
kifejleszteni.
2.
Ízületi erő. Ebben az esetben az inak és az ízületi szalagok
erejét, az ízfelszínek terhelésátvivő képességét értem
ízületi erő alatt. Az inak és szalagok lassabban fejlődnek, mint
az izmok, és lassabban is regenerálódnak. Megerősítésükhöz
általában a kívánt 100%-os terhelésnél jóval könnyebb
terhelés alatt kell sok-sok ismétlést végrehajtani. Ha mindig a
100% közelében edzünk, az ízületek nem fognak tudni lépést
tartani a rájuk nehezedő terheléssel.
3.
Idegrendszeri kondíció. Az előző pontban említett sok-sok
könnyített ismétlés az idegrendszerünket is felkészíti az
adott feladatra: az idegrendszer megtanulja és rögzíti a helyes
mozgásmintát, ami a gyakorlat végrehajtásához szükséges. Ez
főleg a koordinációs képességek kifejlődését jelenti. Ezáltal
a mozgás végrehajtása hatékony, biztonságos és gazdaságos
lesz. Emellett az adott mozgásban részt vevő izmok innerváltsága,
ezzel együtt ingerelhetősége, terhelhetősége is fejlődni fog,
vagyis több munkát leszünk képesek kifejteni az izomrostokkal.
4.
Új képesség kialakulása, rögzülése. Csak az előző három
tényező meglétekor tudjuk biztonságosan kifejleszteni az új
képességet, amit szeretnénk, legyen az egy új mozdulat, póz
megtanulása, vagy akár egy már megtanult mozdulat végrehajtása
az eddiginél nagyobb terheléssel.
Ezeket
a pontokat figyelembe kell venni az edzéstervezésnél, vagy akár a
jógaoktatásban is. Ha nincsenek meg az alapok, akkor nem szabad
idejekorán berontani a haladó ászanák kapuján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése