Az ászana és a meditáció

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"1. Gyakorlat: ászana (testhelyzet)

Az ászana az a meder, melyből asz összes többi jóga-technika kiemelkedik. Az ászana gyakorlása nélkül nem érhetünk el sikert a magasabb jóga-technikákban, és még kevésbé tudjuk a magasabb ágakat beépíteni a gyakorlásunkba. A meditációban elért siker csak akkor realisztikus cél, ha a testünket előzetesen behangoltuk az ászana-gyakorlás által. Bármilyen ászana-gyakorlási módszert is választunk, időt és energiát kell belefektetni, hogy fejlődjünk a meditációban.

Az ászana végzése a meditáció előfeltétele, és a meditáció végzése közben ászanában kell tartózkodnunk, vagyis ne járás közben, széken ülve vagy a falnak támaszkodva gyakoroljuk. A Jóga-rahaszja, melyet T. Krishnamacharyától kaptunk meg, azt állítja, hogy az ászana-gyakorlás után kell gyakorolni a pránájámát, s csak azután a pratjáhárát (az érzékek visszavonását, az ötödik ágat). Megint csak ez után gyakoroljuk a dháranát (a koncentrációt, a hatodik ágat). A Rahaszja szerint e sorrend nélkül nem érhetünk el semmilyen eredményt (1.21).

Mely ászanák a fontosak és szükségesek?

Az ászanával kapcsolatban Patandzsalí azt mondja, hogy a szilárdság és könnyedség kettős tulajdonságaival kell rendelkeznie (Jóga-szútra 2.46). Az ászanában elenyészik az erőfeszítés és megjelenik a Végtelenen történő meditáció (Jóga-szútra 2.47), valamint megszabadulunk a kettősségek zavaró hatásától (Jóga-szútra 2.48). Itt Patandzsalí nagyon magasra teszi a mércét. Annak érdekében, hogy megvalósítsuk ezeket a jógikus ismérveket, fel kell vennünk egy jógikus meditációs pózt. Ha például széken ülünk, akkor az elménk elnehezül és tompa lesz, mivel a gravitációs erő lefelé fogja húzni, miközben a gerincet tökéletesen össze kéne hangolni a gravitáció ellensúlyozására. Ez az összhang felfelé emeli a gerincet és az agyat, így könnyedséget teremtve. Ezen felül, amikor meditációs pózban ülünk, a talpainkat és a tenyereinket felfelé kell fordítani, hogy fentről kapják az energiát, míg ha széken ülünk, automatikusan lefelé folyik az energia a talpainkból a befogadó Földbe.

A jógikus meditációs pózok elősegítik a természetes összhangot, mely erőfeszítés nélküli. A földön fekvés is erőfeszítés nélküli, de ebben a pózban hat a legnagyobb területen a gravitációs erő. Éppen ezért elnehezít, miközben a jógikus meditációs pózok könnyedséget eredményeznek. Emellett Patandzsalí harmadik feltétele szerint felül kell emelkedni a kettősségen, például a radzsasz (szenvedély) és tamasz (tompaság) kettősségén. Megint csak, a hátunkon fekve vagyunk a legtompábbak, ezért ebben a szögben támadni tudnak az ellentétek. A jógikus meditációs pózokban úgy kell összehangolni a gerincet, hogy elősegítsük a meditációt."