A valódi tudás

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A mély tudás, vagyis a vigjána, ahogy a jógik nevezik, még a krízishelyzetekben is megállja a helyét. Az ilyen tudásnak ki kell állnia az élet nehéz helyzetei által állított próbákat is. Éppen ezért annak érdekében, hogy elérjük az emberi lény teljes átalakulását, nem elég csak az elménket megváltoztatni azáltal, hogy leülünk és meditálunk. Ez nem fog maradandó változást okozni. A változásnak a testet és a légzést is érintenie kell. A meditáció magasabb jógája egy mag, melyből kihajthat a spirituális felszabadulás virága, de ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, a magot olyan földbe kell vetni, melyet a hatha-jóga segítségével készítettünk elő.

Míg manapság egyfelől azzal a problémával állunk szemben, hogy a meditálók nem készítik fel megfelelően a testüket a meditációra, másfelől ott vannak a hatha-jógik, akik megakadnak a pusztán fizikai jóga értelmetlen erőfeszítésénél. Ha a jógi nem lép túl a pózok és a légzőgyakorlatok puszta gyakorlásán, és nem érkezik meg a formális meditáció gyakorlásához, akkor a hatha-jóga nem lesz az, aminek lennie kellene. Akkor pusztán testépítés, testszépítés és gimnasztika lesz. Ezzel nincs is semmi baj, amennyiben a címke világosan mutatja, hogy csak erre törekszünk. A modern fizikai jógával az a baj, hogy többnek tünteti fel magát. És ez csak akkor igaz, ha a jóga mentális és spirituális aspektusait is hozzákapcsoljuk.

A nagy Sankarácsárja kijelenti az Aparóksánubhútiban, hogy a rádzsa-jóga (a meditáció jógája) képes elvezetni a szabadsághoz, de csak azokat, akiknek az elméje teljesen megtisztult (144). De azt is mondja, hogy akik nem érték el ezt a szintet, azoknak a rádzsa-jógát kombinálniuk kell a hatha-jógával (143). Fontos, hogy ne higgyük azt idejekorán, hogy elértünk valamit, mert az megnehezíti az elérését. Az ilyen tendenciák ellensúlyozása érdekében mondja a Hatha-jóga Pradípiká, hogy amíg a prána nem lépett be a szusumnába (a központi energiacsatornába), bármiféle beszélgetés a tudásról nem más, mint az ostobák fecsegése (4.113). A jóga álláspontja mindig is az volt, hogy a valódi tudás nem csak az elménkben valósul meg, hanem van fizikai, valamint biokémiai vagy bioelektromos alkotórésze is (bár soha nem szabad csupán arra a komponensre szűkíteni). A jógában ezt a komponenst sziddhinek (tökéletességnek) nevezik. A jógik szerint nem elég csupán beszélni a gjánáról (tudásról). A sziddhi azt jelenti, hogy a valódi tudás elérésének a test és a légzésminta átalakulását is magába kell foglalnia. Máskülönben a tudás csupán a hiedelmek kategóriájára korlátozódik, vagy csupa vakmerő állításból fog állni."