A szabad akarat fokozatai 1. rész

Az emberiség az évezredek alatt számtalan vallási, filozófiai és világnézeti rendszert dolgozott ki. A világnézeti rendszer alatt egy vallási vagy hitrendszer és egy filozófiai rendszer kombinációját értem. Természetesen a vallások és filozófiák önmagukban is képesek létezni, de egyik sem alkot teljes egészet. A vallás filozófia nélkül általában a fanatizmusba vagy a szentimentalizmusba szokott hajolni, míg a filozófia vallás nélkül száraz, spekulatív rendszert alkot, ami a legtöbb ember érzelmi intelligenciáját nem fogja kielégíteni. A kettőt azonban sokféle módon lehet kombinálni, és az indiai szubkontinens bölcsi nagy mesterei voltak annak, hogy mindazt a változatosságot létrehozzák, amit Indián kívül talán a világvallások és világnézeti rendszerek összessége tudott csak megközelíteni.

A filozófia egyik örök kérdése a sors, vagyis az eleve elrendeltetés és a szabad akarat viszonya. Ahogy Gregor Maehle írta:

„Egyesek azt mondják, hogy minden előre meg van határozva, beleértve azt is, hogy az emberiség meg fogja-e semmisíteni magát vagy sem. Mások, mint Rishi Vaszistha, azt mondják, hogy „Azok sorsa, akik őszinte erőfeszítést tesznek az önvalóval, nincs előre meghatározva.” (Jóga-vaszistha 2.45) Más szavakkal, ők saját maguk teremtik meg a sorsukat. Ebben a szellemben született ez a könyv. Bárcsak az emberiség, az önvaló őszinte erőfeszítése árán, felfoghatatlanul pompás jövőt teremtene magának!”

India filozófusai között voltak teljesen deterministák is, akik azt vallották, hogy az egyénnek nincs sem döntési szabadsága, sem ennél fogható felelőssége sem a sorsa alakulásában. Egyesek jámbornak lettek teremtve, míg mások bűnösnek, és nem tehetnek ez ellen semmit. A totális determinizmus általában nihilista gondolkodást szül, hiszen az egyén amúgy is hajlamos másra hárítani a felelősséget a döntéseiért.

A másik véglet természetesen a szabad akarat mindenek felett történő hangoztatása, ami viszont a karma törvényének mond ellent, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi bármiféle világrend betartását vagy betartatását. Krisna fel is hívja a figyelmet arra, hogy mindenkinek az előírt kötelessége szerint kell cselekednie. A teisztikus vallás felelősséget határoz meg minden élőlény számára, melynek teljesítése elősegíti a spirituális evolúciót, míg elmulasztása további karmikus kötöttségeket eredményez.

Azt, hogy egy spirituális gyakorló a fejlettsége és a karmikus kötelékektől való mentessége mértékében egyre magasabb fokozatát nyeri el a szabad akarat használatának, nem csak Vaiszstha, hanem Krisna és Patandzsali is alátámasztják. A felszabadulást elért jóginak nincs többé előírt kötelessége, és még ha cselekszik is, a tettei nem fogják megkötni. Ebben tulajdonképen hasonlatossá válik Istenhez, bár a karma törvényét még ekkor sem fogja teljesen megismerni és nem tudja irányítani, csupán mentesül alóla.

Az indiaiak közismerten hisznek az asztrológiában, mint a sors, vagy karma divinálásának megbízható eszközében. Még a nagy királyok is tanácsot kértek az asztrológusuktól, mielőtt hadjáratba indultak volna, és kedvező időpontra igyekeztek időzíteni azt. Swami Yukteshwar, egy indiai jógi azonban más célból kereste fel az asztrológust: minden egyes tervéhez megtudakolta a legkedvezőtlenebb időpontot, és akkor kezdett bele, amikor asztrológiailag a legkevesebb esélye volt a sikerre. Vagyis nem riadt vissza a nehézségektől, és ezek leküzdésével azt bizonyította, hogy a jógi szabad akarata felette áll a karma korlátozó tényezőinek.