"A Jóga-rahaszja szerint az összes póz közül a sírsászana (fejenállás) és a padmászana (lótuszpóz) a legfontosabb (1.103). Természetesen a fejenállást nem használjuk közvetlenül a meditáció gyakorlásához, de elősegíti az amrita (nektár) megszilárdítását és visszafordítását, ami nagyon fontos a meditációhoz. Ezt a témát a könyv hatodik fejezetében vizsgáljuk meg részletesebben, míg a padmászana alább következik. A sziddhászanát számos szöveg kiemeli, mint a legjobb jógapózt, mivel elősegíti a múla bandhát (gátzárat)és a Kundaliní felemelését. Fontosságában, mind meditációs póz, vetekszik a padmászanával.
Most
pedig vizsgáljuk meg, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie a
meditációs pózoknak:
- A talpakat és a tenyereket el kell fordítani a faltól, hogy a föld ne tudja magába szívni a pránát (életerőt) rajtuk keresztül. Ez kizárja a széken ülve végzett meditációt, ahol a talpak lefelé vannak fordítva.
- A lábak ne legyenek lejjebb, mint a múládhára (gátcsaka), hogy ezáltal a prána és a vér felfelé tudjon áramlani. Ez megint csak kizárja a széken ülést vagy a falnak dőlést.
- A medencét meglehetősen előre kell billenteni, hogy a gerinc kettős S-kanyarulata hangsúlyos legyen és a gerinc a támadó kopra alakját vegye fel. Ez is a kígyóerő felemelkedésének előfeltétele.
- A múla bandha stimulálása érdekében vagy a földnek nyomjuk a gátat, amit elérhetünk a padmászanában, ha erősen előrebillentjük a medencét, vagy a bal sarkunkkal is stimulálhatjuk, amit a sziddhászanában lehet megvalósítani.
- Ideális esetben, a medence erős előrebillentése által a sarkaknak a hasba kell nyomódniuk, hogy stimulálják az uddíjána bandhát. Ez csak a padmászanában valósul meg.
- A póznak stabil támaszt kell nyújtania, amit sokáig meg tudunk tartani. Erőfeszítés nélkül kell összehangolnia az egész testet a gravitáció ellenében, hogy egyáltalán ne görnyedjünk vagy dőljünk előre.
Az
a póz, ami ennek az összefoglalónak a legjobban megfelel, a
padmászana, a második a sziddhászana és a
szvasztikászana vagy vírászana is elfogadható, ha
az első kettőt nem tudjuk végrehajtani.
Itt
a pózokat abban a sorrendben fogjuk ismertetni, amelyikben meg kell
próbálni, illetve el kell sajátítani őket, így a padmászana,
a legutolsó lesz egyben a legfontosabb és a legnehezebb is. Először
tanuljuk meg a vírászanát és fokozatosan jussunk el a
padmászanáig. Az ilyen meditációs ászanákat az
általános ászana-gyakorlás végén kell gyakorolni, amikor
a test, és különösen a csípőízületek jól bemelegedtek. Ha
nem tudjuk, hogyan fordítsuk ki és helyezzük el a
csípőízületünket, megsérthetjük a térdeinket.
Konzultáljunk
egy jógaoktatóval a pózok megtanulása érdekében. A pózokat két
előző könyvemben, az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és
filozófia”, valamint az „Ashtanga-jóga: a középső
sorozat” ismertettem. Ezekben azonban csak röviden
ismertettem a frontos meditációs pózokat, Az alábbi leírásoknál
feltételezem, hogy az olvasó rendelkezik általános
ászana-gyakorlattal, mivel ezeket az ülő pózokat nehéz
más pózok segítsége nélkül elsajátítani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése