Az Ashtanga egyébként is arról híres, hogy nagyon sokat használjuk a karokat és a vállakat, és bizony a sok vinyásza az első sorozatban megerősítheti az elülső deltát, valamint a mellizmokat, ezzel szűkítve a váll mozgástartományát. Ha már ilyenkor elkezdünk sokat foglalkozni a kézállással, akkor a vállak még tovább erősödnek, ez azonban a híd és a második sorozat mellkasnyitó és hátrahajlító pózainak gyakorlása során eredményezhet hátrányt.
Most azonban nézzük meg egy kicsit funkcionális szempontból is, hogy milyen szerep jut a kézállásnak a jóga-ászanák rendszerén belül. Mostanában egyre inkább kezdek én is funkcionális szemléletben gondolkodni, vagyis az egyén adottságaiból, esetleges aránytalanságaiból kiindulva építem fel a gyakorlását, természetesen az általa kitűzött célokat is figyelembe véve.
Tehát ha a funkcionalitásnál maradunk, akkor a kézállás mindenképpen egy haladó "skill", és sokkal előbbre való a csípő és a vállak nyitása, az egész gerincoszlop mobilizálása, a törzs és a gerinchez kapcsolódó ízületek izmainak megerősítése, valamint az álló és egyensúlyozó pózok megfelelő elsajátítása. Azért az ember mégis csak alapvetően fejjel fölfelé éli az életét, és erre kel először megfelelően felkészíteni.
Ezek után jöhetnek a fordított pózok, legalábbis ami a fontossági sorrendet illeti. A fordított pózok között is van egy felépített hierarchia: gyertyapózok, fejenállás (vagy fejállás), alkartámaszos pózok, és csak utána jön a kézállás, ahol is a legmagasabban van a súlypont és a legtöbbet kell egyensúlyozni. Ha az előző pózok valamelyikénél gondok vannak, akkor nem érdemes tovább lépni még nehezebb dolgok felé. Főleg azt is figyelembe véve, hogy a jóga a fordított pózok összes pozitív hatását két fő ászanához köti: a gyertyához (szarvángászana) és a fejálláshoz (sírsászana), melyeket az ászanák királnyőjének és királyának neveznek. Tehát ha ezek nem mennek, akkor a kézállás gyakorlása, hogy Pattabhi Jois szavaival éljek, merő cikruszi mutatvány. Ez utóbbinak ugyanis messze nem tulajdonítanak akkora hasznot és jelentőséget, mint a gyertyának és a fejállásnak.
A mai világban azonban a látvány és az extrém trükkök ugyebár sok mindenkit vonzanak, így megesik, hogy kifejezetten kézenállni akar megtanulni egy gyakorló. Nos, itt a következőket kell figyelembe venni:
1. A karok, vállak és a törzs erejének megfelelő fejlesztése.
2. Az előzőekben említett fordított pózok előzetes elsajátítása (gyertya, fejállás, alkartámasz)
3. A fal használatának minél előbbi mellőzése. Minél többet gyakorolunk fal nélkül, annál közelebb kerülünk a valódi kézálláshoz. Ez az elv persze a többi fordított pózra is igaz.
4. A kézállás, és különösen az egykezes kézállás különböző változatainak és a közöttük végzett tranzícióknak az elsajátítása már inkább a cirkuszi akrobatika kategóriájába tartozik, mint a klasszikus jóga-ászanák közé. Tehát ha tényleg érdekel ez a téma, akkor érdemes ilyen képzettségű szakemberhez, vagy tornászedzőhöz fordulni, és tőle megtanulni az összes trükköt.
Nem lesz könnyű, mint ahogyan semmi sem az, főleg a csajoknak, akiknek a súlypontjuk is lejjebb van, és általában a karjaik is gyengébbek a férfiaknál. De nem lehetetlen, csak bele kell tenni a megfelelő melót. Félreértés ne essék, én magam is szeretek kézenállni és annak mindenféle változatait gyakorolni vagy tanítani. De azt azért ne tévesszük szem elől, hogy ez inkább csak szórakozás, és nem fog közelebb vinni a jóga végső céljához. Nem lesz tőle nyugodtabb az elménk, és a légzésünk sem lesz egyenletesebb. Viszont szép vállaink lesznek, és sok adrenalin termelődik a vérünkben gyakorlás közben. Mindenkinek kellemes kézállást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése