"Minden jóga egy
Ahogy
a négy Véda eredetileg egy volt, az összes jóga is kezdetben
egyetlen rendszer volt, amit néha Mahá jógának, vagyis Nagy
jógának neveznek. A bhakti, karma, hatha,
rádzsa stb. jógákra történő felosztás mesterséges,
mivel ezek csupán az egy jóga különböző aspektusai. Ez a könyv
először megmutatja, hogy a hatha-jóga különböző
aspektusai nem alkotnak mást, mint a meditáció fizikai aspektusát.
Ez az alap, amire a meditáció struktúrája épül. Utána leírom
a jóga mentális diszciplináját, amit meditációnak, vagy
rádzsa-jógának neveznek. Ezután megtárgyaljuk a fizikai
és mentális jóga eredményeit vagy gyümölcseit – a bhakti-jóga
spirituális aspektusát. Ez a folyamat végül a jóga
végkövetkeztetésébe, a gjána-jógába olvad, melyet csak
akkor szabad megpróbálni, ha az életünk minden társadalmi és
egyéb kötelességét bevégeztük.
Az
Úr Krishna azt mondja a Bhagavad-gítában (4.2), hogy az
eredeti jóga elveszett az idő múlása miatt. Ez az oka annak, hogy
ma az eredeti jóga számtalan apró technikára és iskolára
oszlott, melyek önmagukban kevés területet fednek le. Ha a
környezetéből kiragadva gyakoroljuk az egyéni jóga-technikákat,
akkor kevés az esély a sikerre. Patandzsali azt mondja, hogy a
jógában elért sikerhez mind a nyolc ágat kell gyakorolni
(Jóga-szútra, 2.28). Ebből az következik, hogy az ászana
gyakorlása nem elegendő. Egyáltalán nincs bizonyíték a
jóga-irodalomban arra, hogy az ászana önmagában elvezet a
célhoz. Másfelől viszont, minél több ágat vagy eszközt adunk
hozzá a jóga-gyakorlásunkhoz, annál potenciálisabb lesz a
gyakorlásunk és annál nagyobb az esélyünk a sikerre.
Sok
jógi manapság megakad az ászana-gyakorlás szintjén, mert
azt gondolják, hogy emberfeletti teljesítményt kell elérniük
benne, mielőtt belekezdhetnek a magasabb ágak gyakorlásába. De az
élet túl rövid ahhoz, hogy így gondolkodjunk: annak érdekében,
hogy reális esélyünk legyen a siker elérésére a jógában,
minél hamarabb be kell vezetnünk a gyakorlásunkba a magasabb
ágakat. Minél korábban kezdjük el a pránájáma és a
meditáció valamilyen alapvető formáját, annál hamarabb
megtapasztalhatjuk a belső szabadságot. Ha akár csak tíz percet
fordítunk mindkettőre egy nap, ezáltal az életünk és
gyakorlásunk összes aspektusa fejlődni fog. Ne várjunk arra, hogy
valamiféle misztikus szintet érjünk el az ászanában, ami
valószínűleg sohasem fog bekövetkezni. Vannak olyan emberek, akik
harminc évnyi napi gyakorlást fektettek bele az ászanába,
de a végeredmény semmi más, csak egy karcsú test. Ha elhisszük,
ha nem, ez a karcsú test, az összes ászana-gyakorlásunk
ellenére a föld alá fog kerülni (vagy elillan a kéményen, a
választásunktól függően). Ne fordítsuk mindezt az időt
kizárólagosan az ászana-gyakorlásra, ha bármilyen
maradandó eredményt szeretnénk kapni az ászana-gyakorlásból,
akkor azt a pránájámával és a meditációval kell
kombinálni.
Patandzsali
a jógának ezt a struktúráját nevezi „ashtanga-jógának”.
Ez az ashtanga-jóga magába foglalja az összes többi
jógaiskolát és a jóga összes aspektusát. Míg az előző
könyveimben elmagyaráztam Patandzsalí jógájának első négy
aspektusát, vagyis a jamát és nijamát (erkölcsi
elveket), az ászanát (jógapózokat), és a pránájámát
(légzőgyakorlatokat), ez a könyv Patandzsalí jógájának ötödik
és hatodik ágával foglalkozik. Ezeket az ágakat pratjáhárának
(a külső stimulusoktól való függetlenségnek) és dháranának
(koncentrációnak) nevezi, és ez a szöveg ezeknek az ágaknak az
alapvető és legfontosabb technikájával fog foglalkozni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése