Ivan Denisov – másodszor Magyarországon

Ezen a hétvégén, szombaton és vasárnap zajlott Ivan Denisov, a 32 kg-os hosszú ciklus és biathlon abszolút világbajnokának második szemináriuma Kecskeméten. Meglepődtem azon, hogy a tavalyi 30 résztvevő után idén csak 15-en voltunk, de már kezdem megszokni azt, hogy ebben a sportban is sok a turista, akik jönnek, látnak, kipróbálják magukat egy-két versenyen, aztán mennek is tovább, és inkább választanak valamiylen rekreációs sporttevékenységet, ahol nincsenek annyira konkrét mutatói a fejlődésnek, mint a kettlebell sportban.

Ivan 17 éves korában kezdett el kettlebellel edzeni, most 33 éves, és az elmúlt tíz évben szinte minden versenyt és világbajnokságot megnyert. Amúgy nagyon közvetlen ember, és szinte gyermeki tekintetéből sugárzik a kettlebell sport szeretete, valamint a vágy, hogy minél több embernek átadja a sport titkait. Ivan elmondása szerint saját maga kísérletezte ki a technikákat, amiket tanít, és az eredmények azt mutatják, hogy azok valóban hatékonyak. Nem csak a saját, hanem a tanítványai eredményei is nagyon magasak.

A szeminárium első napján lökéssel kezdtünk, majd rátértünk a swingre, cleanre és a hosszú ciklusra. Egy kicsi szakítás is volt, de nem olyan sok. Délután volt egy jó kis izzasztó edzés, majd az edzéstervezésről beszélgettünk. 4 óra körül végződött az első nap, majd Sanyival, Szilvivel és Emesével elmentünk a Kecskeméti Fürdő szaunavilágába egy kicsit regenerálódni. Én a tepidáriumban olyan jól rálazultam a meleg kőágyra, hogy horkolva el is aludtam, még hallottam álmomban, ahogy a többiek rajtam röhögnek.

Este egy vegán vacsorát kaptunk az Apollo Hotelben, majd csatlakoztunk a szeminárum többi résztvevőjéhez, akik egy biliárdszalonban találkoztak. Jó néhány biliárd- és csocsómeccs után és közben sk mindeféléről kérdezgettük Ivant, majd aludni tértünk, amit én már erősen igényeltem.

A második napon a szakítással foglalkoztunk, főleg a beejtéssel és a jobbra-balra hintázással, ami Ivan módszerének a sajátossága. A nap végére nagyjából sikerült ráéreznem a technikára, de mivel én oroszul is beszéltem és én fordítottam a szemináriumot, orosz káromkodásokkal keverve patam folyamatosan Ivan kommentárját a gyatra technikámról. Kiderült, hogy a lökésben mindig előreesik a medencém, a szakításban meg pont fordítva mozgatom, mint ahogyan kéne. Lassan csak megtanulom majd, amit kell!

Délután az edzéstervezésről beszélgettünk, majd egy jó alapos szakítóedzéssel és természetesen az elmaradhatatlan csoportképpel zártuk a napot. Mindenki alaposan elfáradt a két nap végére, és új ismeretekkel, élményekkel, begyakorolni valókkal tértünk haza. Minél több világbajnoktól hallja az ember a technikák részleteit, annál könnyebben rá fog találni arra a stílusra, ami neki a legjobban beválik. Remélem, hogy még sok neves kettlebell sportoló okításán részt tudok majd venni a jövőben, mert ez egy olyan sport, ahol az ember mindig tud valamit fejleszteni a technikáján, az edzéstervezésen, a versenyfelkészülésen. Köszönöm Lacinak a szervezést, Ivanna pedig novemberben fogunk újra találkozni, amikor a magyar Grand Prix versenyre érkezik majd.